De most én most

Újabban minden mondat ezzel kezdődik: "De most én most...", kiváltképp akkor, ha azt kérem, hogy menjünk fürdeni / vacsorázni / öltözködni... akármi. Mert Lilinek mindig más tervei vannak, és akkor és ott sosem akarja épp azt csinálni, amire kérem. Igaz, néha már eldarálja a szokásos "de most én most"-ot, és csak akkor kezd el gondolkodni azon, hogy vajon szeretne-e mást, vagy jó az, amit kértem, de többnyire azért van kész terv is a fejében. Leginkább ilyenek: "csak vacsorát főzök a cicának / csak inni szeretnék inkább / csak rajzolni akartam volna / csak olvasni akarok még / csak mesét akartam volna még nézni".

Minisárkány

Nálunk nyaral a héten a keresztfiam, Botond. 14 éves, nálam sokkal magasabb, ránézésre (pláne, ha zakóban van :D) kész férfi. A lányom is imádja, és teljesen megvadult attól, hogy az unokatestvére minden nap itt van. Fáradhatatlanul gyötri szegény fiút...

Testvér, nem testvér

Újabban (azt hiszem, az AnnaPeti könyv hatására) nagyon érdekli a testvér témakör Lilit. Ha nagyon kedveset akar nekem mondani, azt mondja: "Te vagy az én testvérem!". De az is sokszor előfordul, hogy a plüssmacska és a plüssbéka a testvére, név szerint Lány és Fiú (a rózsaszín macska Lány, a zöld béka Fiú).

Macskásodunk

Új fegyvere van a lányomnak. Ha valami konfliktusba keveredünk (mert azért két akarnok néha törvényszerű, hogy összecsapjon), egyszerű fegyvert vet be: a világ legcukibb mosolyával hozzám bújik, miközben nyávogva azt mondja, hogy "Nézd, milyen aranyos kismacska bújt hozzád!". Na, ezek után nem nagyon tudok haragudni rá...

Dídádú

Csak gyorsan, míg el nem felejtem...

Pofon

Gyermekem hajlamos kissé tragikusan szemlélni a világot. Ha nem talál valamit, azonnal sírós hangon kér segítséget, és hozzá is teszi: "Mama! Sírok!", én pedig rendszerint rászólok: "Ne sírj, drágaságom, sírjon, akinek bánata van!"

Pótlás

Mostanában nem nagyon volt időm, hangulatom megörökíteni a történeteket, ezért sokat el is felejtettem közben. Gyorsan leírom, ami még eszembe jut.