2012. július 18., szerda

Dídádú

Csak gyorsan, míg el nem felejtem...


- Dídádú, Te vagy az a nagyszájú! - mondom játékból Lilinek.
- Te vagy az a nagyszájú! - vág vissza.
- Igen, én az vagyok, ez igaz.
- Én meg a kicsikeszájú vagyok?

Nem akartam kiábrándítani, hogy nem az. Pont olyan, mint az anyja, folyton visszabeszél. :)

-----------------------------------------------

Nagy pakolásban vagyok, gyermekre a négyszögletes bébiszitter vigyáz: Thomas a gőzmozdony kalandjait nézi a szobájában. Elmegyek a szobája előtt, és látom, hogy a fiókban ül.
- Hát Te mit csinálsz, Angyalok? - kérdezem meghökkenve.
- Játszom! - válaszol úgy, mintha ezt minden hülyének tudni kéne. Még nekem is. :)




-----------------------------------------------

- És a Papa dolgozik ma?
- Igen, hétköznap van, dolgozik.
- És a Marimama is dolgozik?
- Nem, ő már nyugdíjas, neki nem kell.
- És Te dolgozol?
- Nekem az a munkám, hogy Veled vagyok. A legjobb munka a világon!
- Szerintem is.

:D
-----------------------------------------------

- Jajmama, jajmama! - kiabál a kertben.
- Mi a baj?
- Csúnya dolog történt!
- Micsoda?
- Itt volt egy bogár!
- Az nem baj, szívem, már el is ment. De a bogár egyébként jó helyen van a kertben!
- Nem.
- Mit nem?
- A bogár nem jó helyen van, ha én ott vagyok.

:)))

2 megjegyzés:

  1. A bogárkérdésben tökéletesen egyetértek Lilivel! ::)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Iszonyat hisztit csinál mindenféle mászó-repülő cucctól. A légytől konkrétan úgy üvölt, mintha nyúznák, és fél perc alatt hetvenszer üvölti, hogy "jajmama". Először frászt kaptam, később röhögtem, mostanra nagyon várom, hogy a légypara és bogárpara elmúljon. :)

      Törlés