2013. augusztus 31., szombat

Szalmás pite

Lili imádja, ha süteményt sütök. Sokáig nem értettem, miért, hiszen alig, vagy egyáltalán nem eszik belőlük, de folyton követeli, hogy süssek már süteményt végre. A minap szilvás pitét csináltam, hamar el is fogyott, de ő még csak meg sem kóstolta. Ennek ellenére azért nyaggatta a Nagyit, hogy menjenek már szilvát szedni a kertbe, mert ő megint szeretné, ha én szilvás pitét sütnék.
- De minek süssön a Mami süteményt, ha Te meg sem kóstolod? - kérdezte a Nagyi.
- Hát azért, mert úgy szeretem az illatát!
Végre tudom, miért kell süteményeket csinálnom, ma viszont a következő érdekes mondattal penderült elém a konyhában:
- Jó napot, drága asszonyom, csak azt szeretném kérdezni, hogy van-e itthon szalmás pitéje...

Nem volt. Sőt, nem is álltam neki sütni... :)

--------------------------------------------------------------

Gyermek a fürdőkádban pancsol, Nagyi mellette ül a sámlin. Lili megállás nélkül karattyol, a habos vizet öntögeti egyik kis tálkából a másikba, és közben - mint egy tévés szakács - közvetíti Nagyinak, hogy mi történik:
- Ezt most kimérem, jól tudok számolni, mert ebből lesz a duffindációs torta.

Istenemre mondom, nem tudom, ilyen szavakat honnan vesz. :D

--------------------------------------------------------------

Ha leülök az ágy szélére, Lili ezt azonnal felhívásnak tekinti, és rám ront, leteper az ágyra, aztán kacagva próbálja megakadályozni (egyre nagyobb sikerrel), hogy ismét felüljek. Mikor nagy nehezen kiszabadulok, újra rám ugrik, és azt kiáltja:
- Gyere Mama, viccelkedjünk még!

Én meg a nevetéstől nem tudok ellenkezni, úgyhogy tovább folyik a viccelkedés... :)

--------------------------------------------------------------

Előző napról eldugott valahová egy fél üveg teát magának. Másnap délelőtt boldogan újságolja nekem:
- Mama, képzeld, találtam egy fél teát! Megdézsmáltam!

Olyan jól sikerült a dézsma, hogy meg is itta az egészet. :)

--------------------------------------------------------------

Mikor kiázik fürdésnél a keze, folyton riogat az "öreg" kezével, nekem meg visítozni kell, hogy boldog legyen. Egyik este megláttam a talpát, ami szintén ráncosra ázott a vízben.
- Azt a ráncos kis talpat! Az lesz az indián neved, hogy Öreg Talp!
- Nem! Legyen inkább Lili, az sokkal szebb név! És különben is! Az Öreg Talp fiú név!

Aha... értem! :D

--------------------------------------------------------------

Újabban biciklivel jön a pékségbe, vagy ahogy ő nevezi, a pékbe. Ő boldogan teker, én meg rohanok utána, és terelgetem az út közepéről az út szélére. Nagyon élvezi a dolgot, mutatom is, hogy mennyire:
Én egy kicsit ziláltabb vagyok egy-egy ilyen túra után... :)


2013. augusztus 25., vasárnap

A Gluminádok hősje

Alapvetően nincs bajom azzal, hogy a cumi-kendő párostól nyugszik meg a gyerek, és az sem kavar fel, hogy azzal alszik, de azt kimondottan utálom, hogy egész nap a szájában őrzi a cumit. Még beszélgetni is csak cumin keresztül lehet vele, amitől persze nem mindig értem, mit akar mondani.

2013. augusztus 1., csütörtök

Igazi Mama

Azt, hogy a lányom engem Mamának fog hívni, én már akkor leszögeztem, amikor még meg sem született. Kértem a nagymamákat, hogy senki ne neveztesse magát ugyanígy, mert az a gyereket esetleg megkavarja. Anyukámnál mondjuk fel sem merült ilyesmi, nála evidens volt, hogy ő a Nagyi, hiszen nálunk senki nem hívja a nagymamákat mamának, mert az ugye fél Magyarországon (és a világ minden országában) az édesanya megnevezése. Anyósom viszont Magyarország másik feléhez tartozik, és ő ragaszkodott a Marimama megnevezéshez Nagymama helyett.