Pofon

Gyermekem hajlamos kissé tragikusan szemlélni a világot. Ha nem talál valamit, azonnal sírós hangon kér segítséget, és hozzá is teszi: "Mama! Sírok!", én pedig rendszerint rászólok: "Ne sírj, drágaságom, sírjon, akinek bánata van!"
Tegnap ülünk a földön hármasban, mire odaáll az apja elé:
- Papa! Kérsz egy pofont? - kérdi a gyermek, aki még életében nem kapott pofont.
- Miért akarsz engem megpofozni? - kérdez vissza meghökkenve az apja.
- Mert nincs bánatod.

De ezek szerint itt az ideje, hogy legyen! :D

------------------------------------------------------------

Nálunk mindenből kettő van: lenti kendő, fenti kendő (ezekhez lehet bújni), lenti cumi, fenti cumi, benti papucs, kinti papucs... A minap lent voltunk a földszinten már jó ideje. Mondom Lilinek:
- Gyere, édes, felmegyünk az emeletre!
- Fel? - kérdezi, és már dobja is el a lenti kendőt, lenti cumit. - De jó! Akkor találkozhatok a fenti kendőmmel? Már nagyon hiányzott!

------------------------------------------------------------

Lili kirándulni volt anyósommal Budapesten. Monológ:
- És akkor a Marimamával láttunk hajókat is a Dunán, és átmentünk a hídon is, de nem estünk a vízbe! És jött a villamos, és a kereke hozzáért a sínekhez, nagyon ronda hangja volt, aztán felszálltunk rá, és csikorogva elindult! A Marimamával buszoztunk is, meg sétáltunk sokat, és nagyon jó volt nekem, de most nagyon örülök, hogy eljöttetek értem, Mama!

:)

------------------------------------------------------------

Buszos élményeket is szerzett egy másik alkalommal, erről így mesél:
- És akkor mentünk a Marimamával, és megpillantottunk egy fehér buszt! A busz megállt előttünk, és kinyílt az ajtaja, mi pedig felszálltunk rá. A sofőr bácsi becsukta az ajtókat, és már indulhattunk is tovább!

Én meg elolvadok a gyönyörűségtől, hogy még nincs két és fél éves sem, és ilyen választékosan fogalmaz. :)

------------------------------------------------------------

A közlekedési lámpák nagy kedvencek lettek. Ha megállunk a pirosnál, mindig elmondja:
- Most nem mehetünk, mert piros a lámpa. Meg kell várnunk, míg zöldre vált. És zöööööld! Indulhatuuuuunk! Huráááá!

:D
------------------------------------------------------------

A pontos fogalmazás nagyon fontos neki. Anyósom megdicsérte minap:
- Milyen szép csatod van, most látom csak!
- Az nem csat, Marimama! Az egy copf a hajamból! Gumival.
- Ó, értem.
- Érted? Na jól van akkor.

:D