Minisárkány

Nálunk nyaral a héten a keresztfiam, Botond. 14 éves, nálam sokkal magasabb, ránézésre (pláne, ha zakóban van :D) kész férfi. A lányom is imádja, és teljesen megvadult attól, hogy az unokatestvére minden nap itt van. Fáradhatatlanul gyötri szegény fiút...


Már az is nagyon cuki, hogy úgy hívja az unokatesóját, hogy "Botikaland". Egyelőre nem tudjuk, hogy Botika-land, vagy Boti-kaland volt-e az eredetije ennek az elnevezésnek, de szerintem az utóbbi, mert neki az nagy kaland, ha Botival lehet. De úgy tűnik, túl hosszú volt neki a név, mert végül mégis maradt a Botika megszólításnál. Talán azért unt rá a hosszabbra, mert napjában ezerszer szólítja fel valamire Botit.

Számomra szinte hihetetlen, hogy ezt a nagyfiút úgy ugráltatja ez a kis minisárkány, mintha többéves gyakorlata lenne benne.
"Botika, fogd meg a cuccaimat, amíg beszállok az autóba!"
"Botika, énekelj!"
"Botika, táncolj!"
"Futás, Botika, menekülj! Én meg futok utánod!"
"Ne ülj le, Botika, ne ülj le! Mééég fuss, fuss!"

A futás leginkább a biliárdasztal körül szokott történni, és ha esetenként 150 kört nem tesznek meg, akkor egyet sem. Bevallom, én már rég feladtam volna, de Boti(kaland) fut engedelmesen, mert Lili úgy rendelte. Pedig nem egy papucshős, de Liliből előtört egy irányítási mániától megvadult személyiség, és ha nem csinálja Boti azt, amire felszólítja, azonnal teleszalad könnyekkel a szeme, és remegő ajkakkal még azt is elnyávogja, hogy "Naaa, légysziiiii!".

Tegnap a Csodák Palotájában voltunk hármasban. Azt hittem, Lili még kicsi ehhez, de végül úgy vittük ki onnan, hogy zokogott, mert ő még maradt volna. Itt is foglalkoztatta szegény Botikát, mert állandóan vonatot kellett nézni a terepasztalon (természetesen magaslatról, Boti kezéből), meg négyszögletes kerekű kispolskit vezetni Botival, és együtt futni a futópadon (mert Lili 13 kilója még nem elég az indításhoz).

Ma reggel, ahogy gyermekem kinyitotta a szemét, azt kérdezte tőlem:
- Szerinted Botika szívesen feljönne hozzám?
- Biztosan szívesen jönne, de lehet, hogy még alszik. - válaszoltam, de aztán mikor lementem kakaót csinálni Lilinek, kiderült, hogy tévedtem. Botika fel is jött velem, leültünk Lili mellé az ágyra, mire Lili:
- Mama, a Botika még alszik?
- Nem, drágám, szerintem felébredt. Nem alvajáró ugyanis, és mint látod, itt ül mellettem.
- Jóvanakkor. - mondja vigyorogva. Megitta a kakaóját, és szegény Botinak új műszak indult azonnal. Épp csak a délutáni alvások idejére van egy kis nyugta Lilitől. Ma már úgy feküdt le ebéd után aludni a lányom, hogy ezt kérdezte:
- Ha felébredek, futhatunk megint Botikával?
- Persze, de hagyd szegényt már pihenni is egy kicsit.
- Jó. Akkor nézünk Thomast. A Dízelek napját. Azt Botika nagyon szereti!

(Valójában nem, sőt, egyáltalán nem köti le a gyermeteg mese, de ugye Lili kedvéért bármit. Akárkit vesz el feleségül ez a fiú, arany élete lesz a nőnek... :) Viszont hogy Liliből milyen feleség lesz, azt elképzelni se merem... :D)