2012. augusztus 30., csütörtök

Megértés

Most csak egy rövid, míg el nem felejtem.
Tegnap este ülünk a vacsoraasztalnál. Gyermekem - szokásához híven - önálló menüsort eszik, neki sosem jó egy az egyben a szülei által összeállított vacsora. Rendszerint leadja a kívánságlistát, és abból csipeget. Tegnap látja, hogy készítem a saját vacsimat, és közben így szól hozzám:
- Mami, akkor én kérek egy kis sonkát, meg egy kis sajtot az abonetthez. Megértettük egymást?

Egy ilyen kérdést biztos komolyan kéne venni, de én nagyon röhögtem rajta. :))

-----------------------------------------------------

Ma ebédre krumplikrém levest csináltam. Gyors, egyszerű, finom, Lili imádja. Mivel itt volt a nagymamája, aki MINDIG hoz magával ennivalót a biztonság kedvéért, két kajából is választhatott. A rántott hús rizzsel alulmaradt. Az első tányér leves után a nagymama kínálgatja a saját kajáját:
- Lili, gyere, kóstold meg ezt!
- Nem, én csak a levest eszem!
- De egy falatot egyél! Egy kis husikát! - s azzal nagy nehezen egy falat bekerül Lili szájába. - Na, adhatok még?
- Nem, én csak a levest eszem! - mondja határozottan, és ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy három tányér levest bepuszilt. Ez a mennyiség megdöbbentő, mert Lili gyakorlatilag fénytáplálkozással működik, úgyhogy mondom neki:
- Szépen ettél, kislányom! Ízlett a leves?
- Igen, nagyon finom volt, Mama! De Mama! Kaphatnék én még egy kicsit belőle?
- Persze, drágám!
- Akkor jó. Mert én csak a levest eszem!

Négy tányér levest megevett, az utolsóból ettem a végén egyetlen kanállal, a többi az övé volt. Végre evett valami! :))


-----------------------------------------------------

A nagy ebéd után lefektettem aludni. Kérte, hogy bújjak oda. Az allergia-gyógyszeremnek köszönhetően ki vagyok ütve rendesen, így gyakorlatilag előbb elaludtam, mint ő. Mikor felébredtem, kisettenkedtem a szobából, és átmentem a másikba vasalni. Fél óra múlva Lili is felébredt:
- Mama! Mama! Hová mentél? Miért hagytál itt engem? (drámai alkat a szentem)
- Nem hagytalak itt, édes, itt vagyok! Csak a másik szobában vasalok!
- Gyere gyorsan hozzám, Mama!
- Itt vagyok, édes, ne aggódj!
- De aggódom, Mama! Én egyáltalán nem szeretem, ha Te kimész a házból!
- A házban voltam, szívem, csak a másik szobában.
- De ne legyél Te másik szobában! Jobb lesz, ha mindig csak hozzám bújva maradsz! Akkor látom, hogy minden rendben van!

Megzabálom egyszer úgyis. :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése