Ünnepi

Városunk, még ha nagyon közel is van Budapesthez, feltétlenül szükségesnek érezte, hogy saját tűzijátékkal rukkoljon ki augusztus 20-án. Az ünnepi programban az állt, hogy 21:00-21:20ig tart, de nagyjából 7-8 perc alatt lezavarták az egészet.


Mi aznap délután Győrben voltunk, és nagyon sietnünk kellett, hogy kilencre tuti itthon legyünk. Gyakorlatilag úgy érkeztünk haza, hogy kikaptam a gyereket az autóból, felrobogtam vele az emeleti teraszra, leültünk, és már kezdődött is a tűzijáték. A férjem lent maradt az udvaron, hogy meglocsolja szegény, szomjas kertünket, úgyhogy Lilivel kettesben néztük az attrakciót. A terasz a hátsó kert felé néz, de persze a sötétben már semmit nem láttunk a Papából, csak tudtuk, hogy valahol ott van. A tér, ahonnan fellőtték a rakétákat, szintén abban az irányban van, így néha lesandítottunk a kertbe, hátha megpillantjuk a Papát is. Néhány perce már tartott a tűzijáték, és én - ahogy a hülye szülők ilyenkor teszik - faggattam a gyereket:
- Na, tetszik a tűzijáték, Lili?
- Igen.
- Ugye milyen szép?
- Igen, szép. - majd némi gondolkodás után megkérdezte: - Mama! Ezt a tűzijátékot a Papa csinálja nekünk?

Na igen, megszoktuk, hogy a legtöbb jó dologban benne van a keze... :)))

---------------------------------------------------------------

Nyár elején valamikor úgy gondoltam, ideje valami új mesét is megnézetni a gyerekkel, mert bár ő nem, de én már nagyon unom a repertoárt. Tudom, hogy nem valami lányos dolog, de én a Verdák című filmet szerettem volna bevezetni, csekély sikerrel. Kb. 10 percig nézte, aztán úgy döntött, hogy ez rohadt unalmas, és elkezdett mással foglalkozni.

Múlt héten nagy vendégség volt nálunk, az egyik család pedig hozott egy olyan csomagot, amiben különböző Verdák-cuccok voltak. Lili meg volt érte vadulva, nem hagyott, míg ki nem bontottam neki. Egy kifestőkönyv volt a fő attrakció a csomagban, zsírkrétákkal, természetesen megannyi Villám McQueen sziluettel és Matukával. Lili lapozgatta a kifestőt, majd komoly kis fejjel rám nézett:
- Mama! Van ehhez a könyvhöz film is?
- Van, szívem.
- Megnézhetném én azt?
- Persze, reggeli után megnézzük, rendben?
- Rendben.

Ezek után a gyerek úgy nézte végig a Verdák című filmet (ami nyár eleje óta egy fikarcnyival sem lett izgalmasabb), mint akit odaszegeztek a tévé elé. Tátott szájjal bámulta, és este alig tudott elaludni, annyi mesélni valója akadt erről a témáról. Akkor még nem tudta jól megjegyezni a neveket, így aztán másnap újra meg akarta nézni. Hagytam. Mostanra semmi mentségem, hiszen a gyerek minden nap megnézi a filmet, és már kívülről tudja, hogy ki kicsoda, mi fog történni, stb... De valamiért annyira tűzbe hozta ez a film, hogy nem tud lekattanni róla. Szóval most agyő, Szörny Rt, agyő, Shrek 2., és hello Verdák. Orrvérzésig.

Egyáltalán semmi jelentősége annak, hogy milyen nemű az ember gyereke. Thomas a gőzmozdony és Villám McQueen pont akkora király nálunk, mint Bogyó és Babóca, vagy éppen Eperke.

---------------------------------------------------------------

Még sosem voltunk hármasban nyaralni, de a nyár végén ki fogjuk próbálni néhány napra ezt a műfajt. Miután a gyerek még soha nem látott medencét, Balatont, igyekeztünk mindenre felkészülni. Eredetileg karúszót akartunk neki venni, de rohadt drága volt, úgyhogy nem szaroztunk, vettünk neki mentőmellényt. Fodros, csini, színes. Természetesen meg se akarta próbálni.
- Lili, muszáj felpróbálni, hogy lássuk, jó-e rád! - győzködöm a visító gyereket a Dechatlon közepén.
- Nem-nem-nem-nem! Nem veszem fel! - mondja bőgve és toporzékolva, ahogy egy 2 és fél évestől  elvárható.
- Ha felveszed, megnézheted magad a tükörben. - dobom be a végső érvemet. Bőgés azonnal abbamarad, hiszti nullázódik, és szétbőgött, de már mosolygós pofival közli:
- Akkor vegyük fel gyorsan!

Ahogy az egy NŐtől elvárható... :D

---------------------------------------------------------------

Imádja a takarókat. Nálunk az emeleten gyakorlatilag olyan meleg van, hogy lerohad az emberről a ruha, ő meg bömböl, ha lecsúszik róla a takaró. Ma este is addig ficánkolt elalvás előtt, hogy teljesen kitakarózott.
- Jaj Mama! Segíts! Lejött rólam a takaró!
- Nem baj, drágám, olyan meleg van úgyis, nem kell takaró!
- De kell! Nekem kell! Majd ha Neked meleged lesz, akkor Te ne takarózzál be, Mama! De nekem kell a takaró!
- Mert fázol negyven fokban?
- Igen.
- Na ne viccelj!
- De Te viccelj, Mama! Úgy szeretek Veled nevetni! Mosolygunk együtt?

Naná. :D Ahogy akkor is mosolygunk együtt, mikor magára rántja a floridai pandás takarót, és ő lesz PusziPanda, aki kíméletlenül lepuszil minket a lábunkról. Mutatom: