2013. január 30., szerda

Mesedolog

Központi kérdés még mindig, hogy mikor és mennyi mesét nézhet. Én hajlamosabb vagyok hagyni, az apja inkább próbálja lebeszélni. Kevés dolog van, amiben nem értünk egyet a gyereknevelés kapcsán, ez egy ilyen pont.
Persze, azért nálam is van olyan, hogy már túlzásnak ítélem a napi mesenézést, ilyenkor vitatkozunk egy sort Lilivel. Legutóbb így győzött meg:
- Mama, nézhetek egy kis mesét?
- Most inkább játsszunk valamit! Rendben?
- Nem, én mesét akarok most nézni!
- De miért akarsz Te folyton mesét nézni, drágám?
- Mert a mese a dolgom!

Az a helyzet, hogy szerintem igaza van. Könyvből, rajzfilmből, fejből... mindenképp a mese az ő dolga! :)

-------------------------------------------------------------

- Mama, nézzünk Mickey Egér játszóterét!
Beütöm a youtube-on a keresőbe, kidob belőle egy csomót. Kérdezem tőle:
- És ezek közül melyiket?
- Hát én legjobban a Mickey Egér játszóterét szeretném nézni!
- Nyuszika, ez mind az. A kérdés, hogy sok Mickey Egér játszótere közül melyiket szeretnéd. (Tudtam, hogy néhányat már ismer, mert az apjával szokta nézni.)
- A Mickey Egér játszóterét szeretném, Mama!
- Édeske, ne bosszants! Értem, hogy azt, de a sok ilyen című mese közül mégis melyiket?
Odabújik a karomhoz, mert érzi, hogy kezdek kicsit ideges lenni, és a világ legtündéribb mosolyával azt válaszolja:
- Hát én legszívesebben a Mickey Egér játszóterét szeretném nézni!

Ekkor saját hatáskörben eldöntöttem, melyik legyen, még mielőtt kárt teszek magamban az idegtől. :) Valami Mikulásos baromságot néztünk, neki nagyon tetszett. Én konkrétan Mickey Egér szinkronhangjától világgá tudnék menni, annyira irritál, de érdekes módon a gyereket nem zavarja. Ő legszívesebben ezt szeretné nézni... :)

-------------------------------------------------------------

- Mama, nézhetek egy kis mesét?
- Na jó, nem bánom, kapcsold be a géped, mindjárt indítok valamit.
Egy perc múlva rohan hozzám fülig érő szájjal:
- Bekapcsoltam, főnökasszony!

:DDD Sejtelmem sincs, honnan szed ilyeneket. :D

-------------------------------------------------------------

Vasalunk. Én a saját vasalódeszkámon, ő az övén. Mikor végeztem, terelgettem őt is kifelé, de nekiállt csomagolni, és cipeli kifelé a vasalódeszkáját bőszen.
- Mit csinálsz, édesem?
- Kiviszem innen a vasalódeszkámat!
- De miért?
- Mert a vasalódeszka fél a sötétben, Te!

Na tessék, ezt sem tudtam! :D

-------------------------------------------------------------

Tegnap este egyedül fürdettem, mert a férjem nem volt itthon. Sajnos Lili ahhoz van szokva, hogy fürdés előtt nagy móka az, ha ő menekül, míg a szülők ketten kergetik, és próbálják meghámozni. Mivel már összeszokott csapat vagyunk, ketten azért sikerül is a mutatvány, de egyedül elég nehézkes. Már majdnem mindent sikerült róla levenni, hogy végre jöhessen a zuhany, de a pelenka még rajta volt. Úgy döntöttem, nem akadály, inkább pelenkástól beállítom a kádba, onnan már nem fut el, én meg kényelmesen le tudom róla venni az utolsó "ruhadarabot". Ő viszont teljesen felháborodott, és mérgeskedve, szemöldökét összehúzva kioktatott:
- Micsoda dolog ez? NEM teszünk gyereket pelenkástól a kádba, SOHA!

:D

 -------------------------------------------------------------

Imád a mérőszalaggal játszani, amit én centiméternek hívok egyébként.
- Mama, elvihetem a centimérőt
- Elviheted, de tudod, nyakad köré nem tekerheted, rendben?
- Rendben! Csak meg akarom mérni magam!
- És hány centi vagy?
- Kilenc. Várj, megmérlek Téged is! Így ni... Te három vagy! Jól van, nagyon ügyes voltál, Mama!

:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése