Új mesék

Nálunk a Jézuska/Mikulás jó fej volt, rengeteg könyvet hozott. Így aztán mostanában végre nem az unásig ismételt meséket olvasom, hanem olyanokat is, amik még nekem is újak. Ez mondjuk néha elég kellemetlen, mert van a könyvek között olyan, amiben az egyik szereplő simán lehülyézi a másikat, ami azért nekem nem éppen mesébe illő, de akadnak más furcsaságok is.

Tegnap az új annapetiből olvastam Lilinek, és elámultam azon, hogy ők "ceruzaboltban" vásárolnak ceruzát. Én értem, hogy virágot a virágboltból és hasonlók, de ceruzabolt? Ezen kicsit elméláztam, beszélgettünk róla Lilivel, aki aztán a mese végén így szólt hozzám:
- Te vagy a legkedvesebb ceruzám!
- Ceruza? Én?
- Igen. És mindig Veled fogok csak rajzolni, Te drága ceruza, Te!

Úgy látszik, ez kétirányú utca. A nagyobb fehér ceruza eddig is a mamája volt a kisebb fehérnek, és minden más színnél is így volt, de ezek szerint nemcsak ők lehetnek mamák és babák, hanem én is lehetek ceruza. De legalább a legkedvesebb vagyok neki... :)

----------------------------------------------------------

A nyelvújítás tovább hódít. A karddal harcolni Lili szerint: karcolni.

:)

----------------------------------------------------------

- Mama! - kiált fel szinte sikítva, és mutatja a legózsiráfot. - Valami van a zsiráf nyelvében! 
- Micsoda?
- Nyál. - közli, és vigyorog.

----------------------------------------------------------

Nagyi nálunk van, beszélgetnek Lilivel, de a cumi folyton akadályozza az érthetőséget.
- Lili, vedd ki azt a cumit, mert nem értek semmit abból, amit mondasz! - szól rá anyukám.
- Akkor inkább nem mondok semmit! - közli a lányom a megoldást, és némán cumizgat tovább.

:D

----------------------------------------------------------

Tegnap este 8 után úgy éreztem, muszáj szánkóznunk egyet. Lili még soha nem ült szánkón, illetve igen, de csak a nappaliban. Mióta megvan a szánkó, nem volt olyan hó, ami alkalmas lett volna rá. Így aztán fogtam a gyereket, és kivittem a csendes esti hóesésben, hogy szánkózzunk. Hívtam az apját is, de ő mereven elzárkózott az ilyen bohóságoktól, szóval kettesben mentünk. Láthatóan bennem volt nagyobb a kalandvágy, ugyanis ahogy elkezdtem húzni a szánkót, a gyerek azt mondja:
- Mama, ez a szánkózás nagyon jó. De ne menjünk túl messzire!
- Édes, két házra vagyunk a miénktől, azért ez nincs túl messze!
- Ez még nincs, de ne is menjünk messzebb!

Oké, nem mentünk messzebb, lámpától lámpáig húztam a szánkót fel és alá. Mikor már vagy fél órája róttuk a köröket, Lili azt mondja:
- Mama, nekem jól tetszik ez a szánkózás! Addig ne menjünk be, amíg el nem fáradok!
- Édes, akkor megyünk be, ha ÉN elfáradok, ugyanis én rohangálok itt és húzom a szánkót, Te csak ülsz. Miben fáradnál el? A kapaszkodásban?
- Ühüm! - felel vigyorogva.

Hiába, no, kapaszkodni  kemény meló. :)