2013. január 13., vasárnap

Családfa

Mostanában nagyon foglalkoztatja a ki kinek a kicsodája témakör. Azt már kívülről fújja, hogy az én mamámat ő Nagyinak szólítja, és a teljes nevét is el tudja mondani, de az apját például azzal lepte meg, hogy még a Nagyi szüleinek is tudja a teljes nevét.

Azt is korrektül tudja, hogy a Papa mamája a Marimama, és a Mamának van egy papája, akit ő sose látott.
- Mama! Ki a Papa papája? - kérdezi tűnődve.
- Feri papa.
Rám emeli azt a gyönyörű szemét, és kitör belőle a nevetés.
- Jaj, Mama! Ne viccelj!

Nem mondom, néha én is alig hiszem, hogy rokonok, de ez van... :)))

------------------------------------------------------

- Mama, ezt az ajándékot kitől kaptam?
- Marimama Jézuskájától.
- Igen, Marimamától! És ezt?
- Azt a Csabáék Jézuskájától.
- Ühüm, már emlékszem, Csabáéktól kaptam. De Mama! Tőletek nem kaptam semmit karácsonyra?!

Szóval most az a helyzet, hogy a mi ajándékunkat tényleg a Jézuska hozta, azt viszont pontosan érti, hogy ami utána jön, azt Marimamától, Nagyiéktól, Csabáéktól... stb. kapja. Ebből leszűrte a konklúziót: egyedül a szüleitől nem kapott semmit karácsonyra. Át kell gondolni ezt a karácsonyi mesét...

------------------------------------------------------

Lili megvadul a nagy terektől. A hipermarketekben szerencsére már sikerült elérnem, hogy ne rohanjon el tőlünk messzire (sajnos ki kellett ábrándítanom abbéli reményéből, hogy minden ember jó, és őt senki nem bántaná ezen a világon), de például az Aldi egy belátható méretű hely, pláne, ha nincsenek sokan. Na, itt aztán rohan fel és alá, boldogan. Péntek este is így volt, de mikor egyszer odaszaladt hozzám, lekaptam róla a sapkát, és a fejébe húztam egy fekete parókát. Lefotóztam, utána már ő is nagyon nevetett. Azóta naponta többször meg kell mutatnom a parókás Lilit neki:




------------------------------------------------------

Azt hiszem, hihetetlenül átlátszóak vagyunk neki. Amikor ő elbújik valahová a szobában, akkor ugye nyilván az első perctől tudjuk, hogy hol van, de nagy hangon keressük, benézünk minden más helyre, aztán végül nagy örömmel megtaláljuk ott, ahol épp vihogva bújik. Aztán jön a csere.
- Bújj ide az asztal alá, Papa, én meg megkereslek! - mondja, és betuszkolja az apját az ebédlőasztal alá. Kiszalad a konyhába, számol ötig, aztán visszajön:
- Aki bújt, aki nem, jövök! Na vajon hová bújt ez a csibész? - kérdezi csípőre tett kézzel. - Talán a függöny mögé? Nem, ott nincs. Hát hol lehet ez a zsivány Papa? Biztos a biliárd asztal alá bújt! Nem, ott sincs! Hol lehet? Fogalmam sincs, hová bújhatott! Talán már nincs is idebent! De igen, itt van! Megvagy, Papa!

Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy lebuktunk. Pontosan tudja, hogy mi is csak szórakozunk, mikor nem találjuk. :)

------------------------------------------------------

Nem szívesen hazudok a gyereknek, nagy dolgokban nem is szoktam, de a kajával kapcsolatban kénytelen vagyok cselezni kicsit. A zabkását imádja, de csak akkor eszi meg, ha tejbegríznek hívom. A csokis croissant ehetetlen, meg sem kóstolja, de ha kivágok a közepéből három szeletet, és lefektetem egy tányérra, akkor örömmel megeszi, mint kakaós csigát. A fahéjas dolgokat nem eszi meg, mert szerinte nem szereti a fahéjat, de immunerősítés céljából a reggeli kakaójába mindig teszek egy kis mézes fahéjat. Megissza, aztán jön a kérdés:
- Mama, mit tettél ebbe a kakaóba?
- Kakaóport, például. (Nem hazugság, azt is tettem bele.)
- És annak az ízét érzem?
- Lehetséges.
- Hmmm, nagyon finom! Köszönöm, Mama!

Ha megmondanám, hogy fahéj van benne, úgy köpné ki, mint a csuda. :)

------------------------------------------------------

Tegnap vendégségben voltunk, és a házigazdával valahogy az ehető állatokra terelődött a beszélgetése. Imi kérdezi tőle:
- És a csigát megeszik az emberek?
- Nem! - vágja rá Lili, mert ilyen badarságot még elképzelni sem tud.
- Hát... azért vannak ám emberek, akik megeszik. Csigaevőknek is hívják őket emiatt. - árnyalja a képet Imi. Lili elgondolkodik, aztán felcsillan a szeme:
- A kakaós csiga! Azt meg lehet enni, én is szeretem!

Azóta vagy hatszor kellett átbeszélni vele, hogy bizony, az éti csigát is megeszik emberek, de ne aggódjon, nálunk ilyesmi nem kerül asztalra. Kizárólag a kakaós csiga fordulhat nálunk elő (ami ugyan néha csokis croissant-ból van, de ezt inkább nem mondom). :)

------------------------------------------------------

Nagyi nálunk volt múltkor, és csúszós anyagból volt a melegítője. Lili ennek borzasztóan örült, mert amíg a Nagyi a kanapén ült, a kinyújtott lábán ő lecsúszhatott, mint egy csúszdán. Amikor újra eljött Nagyi, elkövette azt a nagy hibát, hogy másik melegítőt hozott.
- De hol a csúszós gatyuka?
- Otthon maradt, mert az most mosásra vár.
- De nekem a csúszós gatyuka kell! Megígéred, hogy legközelebb elhozod?
- Megígérem.

Azóta napjában legalább huszonötször hallom Lilitől: "És a Nagyi megígérte nekem, hogy legközelebb jön a csúszós gatyuka is!" És hogy miért gatyuka? Senki tudja. :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése