2013. január 16., szerda

Néha belekavarodunk

Vannak olyan ártalmatlannak tűnő témák, amikbe aztán úgy belegabalyodok, hogy alig tudok kitalálni belőle. Tegnap este "A kis Mukk" című mese került elő egy egészen mindennapos helyzetben: Lili felvette a papucsomat, amíg én fürödtem, és abban mászkált fel és alá a fürdőszobában, én meg azt mondtam rá, hogy olyan, mint a kis Mukk. Ezzel elindítottam a lavinát.

- De ki az a kis Mukk, Mama?
- Egy kisfiú. A papája volt a nagy Mukk, ő meg a kicsi. Amikor a papája meghalt, elindult világgá a papája ruháiban, és neki is olyan nagy volt a papucs, mint most az enyém Neked.
- De hol volt a mamája?
- Sajnos ő is meghalt.
- De miért haltak meg?
- Talán betegek voltak.
- De miért nem vették be a gyógyszert, ha betegek voltak? Akkor meggyógyulnak!
- Igen, de tudod, nem minden betegségre van gyógyszer. Sőt, az is lehet, hogy nekik egyszerűen nem volt pénzük gyógyszerre, nem volt mit bevenni.
- Mama, akkor én veszek a kis Mukk szüleinek gyógyszert, hogy meggyógyulhassanak, és akkor nem lesz semmi baj. Jó, Mama? Jó?

Alig tudtam megszólalni, akkora gombóc lett a torkomban. Imádom ezt a gyereket, egyszerűen imádom.

-----------------------------------------------------------------

Karácsonyra kaptunk egy lemezt, Michael Bublé karácsonyi dalaival. Igaz, mire ideért, elmúlt karácsony, de mivel a karácsonyra várt hó most zúdult ránk, Lilit és engem nem zavar a dolog, mi minden este ezt a cédét hallgatjuk a fürdőszobában. Hogy miért ott? Mert ott van a szauna, abban meg a lejátszó, és amíg fogat mosunk, fürdünk, addig zenét hallgatunk, táncolunk, énekelünk, bohóckodunk. Ha este nem akar fogat mosni, elég annyit mondanom, hogy Bublé bácsi vár minket, és már jön is. Tegnap este még nem volt késő, fürdésig még legalább két óra volt, de bementünk valamiért a fürdőszobába.
- Hallgassunk Bublé bácsit! - kérte Lili.
- Most nem kapcsolom be, édes, majd ha jövök fürdeni, akkor hallgathatod, rendben? - és már indultam is kifelé a fürdőből. Erre Lili vigyorogva megragadta az egyik lábamat, és tiszta erőből próbált visszatuszkolni a kádhoz:
- Na, akkor gyerünk csak fürdeni, fiacskám!

:D

-----------------------------------------------------------------

A karácsonyfánk ágai már erőteljes konyulásnak indultak, így elhatároztam, hogy leszedem róla a díszeket. Lili rohant rögtön:
- Én is segíthetek?
- Persze.
- És Nagyi is segíthet?
- Ha van kedve...
Nagyi is jött, hárman elkezdtük leszedni a díszeket. Lili boldogan néz ránk, majd bejelenti:
- Ha hárman csináljuk, tíz perc alatt végzünk az egésszel!

Nem tudom, van-e fogalma róla, mennyi tíz perc, de végül kb. ennyi idő alatt végeztünk. :)

-----------------------------------------------------------------

Már nálunk is kezdődik a "bármit, csak alvást ne" érv-bajnokság esténként. Miután már minden érv elfogyott, és neki még mindig aludni kéne szerintem, jön az adu ász:
- Mama, én éhes vagyok!
- Drágám, rendesen vacsoráztál, megittad a tejet is már, nem hiszem, hogy éhes vagy. Különben is, ilyen későn már nem eszünk, mert megfájdul a pocakod.
- De Mama! Nekem korgik a gyomrom!

:D

-----------------------------------------------------------------

Tegnap talált egy matricát, és boldogan újságolta nekem:
- Nézd, Mama! Ez a kép ragadozós!

Mondjuk a matricán Hannah Montana mosolyog szelíden, de azért még lehet, hogy a csaj egy ragadozó... :D

-----------------------------------------------------------------

A gyermeki logikát puszta szokásjoggal képtelenség legyőzni. Egyszerűen nem hiszi el nekem, hogy ha valami nem az enyém, nem a tiéd, hanem az övé, akkor azt nem úgy kell mondani, hogy őjé. És arról sem tudom lebeszélni, hogy a "titeket" szó helyett ne "tégeteket" mondjon. :)

-----------------------------------------------------------------

Kapott egy könyvet, amiben három mese van: a három medvéről, a három kismalacról, meg a három bakkecskéről. Este:
- Mama, olvasd el nekem azt a mesét, amiben a három vakkecske van!

És nem érti, miért röhögök annyira olvasás helyett... :D

-----------------------------------------------------------------

Anyósom itt aludt tegnap. Este a gyerek elkezdte feszegetni megint az öregség kérdéskörét.
- Marimama, Te öreg vagy?
- Igen, az vagyok.
- De miért vagy az?
- Mert már régen születtem, és a sok idő alatt megöregedtem.
- Szerintem egyél sok sonkát, attól megint fiatal leszel!

Tudtátok? A csirkemellsonka, mint csodálatos életelixír! Aki fiatalodna kicsit, egyen belőle sokat! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése