2012. december 4., kedd

Persze

Újabban ez a válasz mindenre. Persze. Ma azzal ébresztettem például délután, hogy szakad a hó odakint, megnézi-e. A válasz még félálomból érkezett: "Persze, hogy megnézem, Mama!". Ha megkérdem, hogy kakaót vagy teát inna-e éppen, a válasz: "Persze, hogy kakaót iszom, Mama!", de ezt olyan hangsúllyal kell elképzelni, mint ahogy a totális evidenciákat mondja az egyik ember a másiknak.

2012. november 23., péntek

Reggelek

Mostanában valami megbolydult, nem úgy működünk, ahogy kell. Hajnalban órákat forgolódunk álmatlanul, reggel meg persze alig bírunk magunkhoz térni a fáradtságtól. Van egy varázsszó, amire Lili minden körülmények között kinyitja a szemét: a kakaó. Ha bejelentem, hogy meghoztam a reggeli kakaóját, azonnal kitépi a szájából a cumit, elhelyezkedik az ágyban, és nyújtja a kezét a kakaóért. De nem most.

2012. november 16., péntek

Pörrrgés

Amikor Lili még picike volt, azt mondta nekem a neurológus, hogy ne adjak neki cumisüveget és cumit sem, mert nem fogja tudni kimondani az R hangot a gyerek. Ezt teljesen alaptalan baromságnak éreztem, hiszen a gyerek már akkor is folyton berregett, brummogott, nem nagyon hittem benne, hogy hirtelen majd elfelejti az R pörgetését.

2012. november 14., szerda

2012. november 13., kedd

Nem mindegy

Tegnap meglátogatott minket Lili keresztapukája. Beszélgettünk, Lili mesélt mindenfélét, míg egyszer elértünk az aktuális kedvenc meséjéhez, Babarhoz.

2012. november 11., vasárnap

Rendes ember

Tegnap dél után nem sokkal beugrottunk a barátainkhoz, mert az ő lányuk kinőtt ruháiba Lili épp most nőtt bele, és annyira cuki holmik ezek, hogy kár lenne őket a szekrény mélyére dugni, úgy gondolták, inkább pompázzon bennük a mi lányunk is kicsit. (Nem tudom eléggé megköszönni, csodás kis rucikat kaptunk!)