Reggelek

Mostanában valami megbolydult, nem úgy működünk, ahogy kell. Hajnalban órákat forgolódunk álmatlanul, reggel meg persze alig bírunk magunkhoz térni a fáradtságtól. Van egy varázsszó, amire Lili minden körülmények között kinyitja a szemét: a kakaó. Ha bejelentem, hogy meghoztam a reggeli kakaóját, azonnal kitépi a szájából a cumit, elhelyezkedik az ágyban, és nyújtja a kezét a kakaóért. De nem most.

Reggel a mi ágyunkban ébredt, mert hajnalban bekuncsorogta magát közénk. Meg se hallotta, hogy előbb az apja kelt fel, fürdött és ment el dolgozni, utána pedig én is felkeltem. Aludt, mint a bunda. Lementem kakaóért, és odabújta hozzá az ágyban.
- Felhoztam a kakaót, édes! Adhatom?
- Nem, Mama, még várj vele egy picit! - érkezik a meglepő válasz. - Inkább most bújjunk össze, mint a nyulak!

És ezzel oda is bújt egész testével a Mama nevű biztonságérzethez, és az ölelésemben szundikált tovább. Bár már indulnunk kellett volna itthonról, nem tudtam nemet mondani. :)

-----------------------------------------------------------------

Vendégségben voltunk, és kicsit elhúzódott a dolog. A keresztfiunk és a bátyja másnap iskolába mentek, muszáj volt ágyba dugni őket, de Lili még pörgött, mi felnőttek pedig még benne voltunk valamiben, szóval még maradtunk. Anita barátnőm elment megágyazni a fiúknak, Lili ment vele. Marci, a keresztfiam, folyamatosan elengedte a füle mellett az édesanyja hangját, ami arra szólította, hogy menjen végre lefeküdni. Egyszer csak megjelent Lili:
- Marci, légy szíves AZONNAL menjél az anyádhoz!

:D

-----------------------------------------------------------------

Este állunk a mosdónál, együtt mosunk fogat. Ő már végzett, engem vár csak. Mikor végre befejezem, felsóhajt:
- Na, Mama, most aztán már söprés az ágyba!

:D

-----------------------------------------------------------------

Csináltam neki Mikulás és Karácsony váró táblát. Minden nap lehúzzuk az elmúlt napot, és megszámoljuk, hány nap van még addig, míg jön végre a Mikulás.

Miután mindent megszámoltunk, megbeszéltünk, MINDIG megkapom a kérdést:
- És melyik napokon nem megy Api dolgozni?


Mert azért ez mégis fontosabb, mint a Mikulás. :))

-----------------------------------------------------------------

Tegnap kettesben autózunk hazafelé Lilivel. Már sötét volt, nekem ilyenkor jobban kell figyelnem a forgalomra, de azért persze muszáj beszélgetni is.
- De holnap megy a Papa dolgozni?
- Holnap péntek van, ilyenkor szokott menni, de most kivételesen szabadságon lesz.
- És utána hétvége következik?
- Igen, és akkor sem megy dolgozni a Papa. Legközelebb majd hétfőn megy.
- Neeem, Mamika, nem, nem! Nem megy hétfőn. - mondja nevetve.
- Dehogy nem megy. - mondom, és kitör belőlem is a nevetés, amilyen hanglejtéssel győzköd engem.
- Nemnemnem, nem megy hétfőn! - mondja, és mind a ketten nevetünk. Ő rajtam, amiért azt hiszem, én meg rajta, amiért nem hisz nekem.

Később hív az apja, és közli, hogy nemsokára otthon van, egyébként nemcsak péntekre vett ki szabit, hanem hétfőre is. Úgy látszik, apa és lánya csodálatosan egy hullámhosszon vannak megint. :D