Rendes ember

Tegnap dél után nem sokkal beugrottunk a barátainkhoz, mert az ő lányuk kinőtt ruháiba Lili épp most nőtt bele, és annyira cuki holmik ezek, hogy kár lenne őket a szekrény mélyére dugni, úgy gondolták, inkább pompázzon bennük a mi lányunk is kicsit. (Nem tudom eléggé megköszönni, csodás kis rucikat kaptunk!)
Csak annyi volt az egész, hogy odamentünk, becsöngettünk, a barátnőm kihozta a holmikat, megköszöntünk, indultunk. Lili nem ehhez van szokva, hiszen vendégségbe szoktunk érkezni ide, rendszerint délután, alkonyatkor, és mindig sötétben jövünk haza. Alig ültem most vissza az autóba, Lili már kérdezett is:
- Mama, miért nem megyünk be?
- Mert csak beugrottunk a ruhákért. Különben is ebédidő van, szívem, ilyenkor nem zavarunk sehol.
- Ilyenkor nem zavarunk? De sötétben igen?

Igen, mi ilyen család vagyunk. Csak sötétben zavarunk. :)

----------------------------------------------------------

- Na, edd a vacsorádat, cica! - mondom neki.
- Nem vagyok cica! - háborog.
- Hanem mi vagy?
- Én rendes ember vagyok, Mama!

Ugyanez pepitában: Evés közben (vagy inkább helyett) énekelget a székében:
- Sanyi bácsi, Sanyi bácsi, van egy kutyája nekiiii, egy feketeeee.
- Egyél, Te kis Sanyibácsi! - mondom neki, mert már percek óta sanyibácsizik.
- Nem vagyok Sanyi bácsi! Én igazi ember vagyok!
- Szerintem Sanyi bácsi is igazi ember...
- Igen? És Te?
- Én is elég igazinak tűnök.
- Papa is?
- Igen, ő is.
- Ó, Mama! Ez igazán nagyszerű! Akkor igazik vagyunk mind!

:D (Imádom, mikor boldogan felkiált, hogy "Ó, Mama!", mert ez mindig valami felfedezést jelent nála. :D)

----------------------------------------------------------

Tegnap délután Heni barátnőmék meglátogattak minket. Gesztenyetortát csináltam, aminek a maradékát kint hagytam az asztalon a vendégség után, mert rájártunk még kicsit vacsora előtt-után. Egyszer csak látom, hogy Lili elmélyülten dolgozik valamit a sütemény körül. Kiderült, hogy a csokoládé-bevonatot eszegette le szépen komótosan a sütemény oldaláról, tetejéről. Videó IDE kattintva, állókép az eseményről itt:

----------------------------------------------------------

- Gyere Lili, kész a reggeli! - kiáltok, és már szalad is éhesen, és kuporodik fel a gyerekszékre.
- Mit csináltál reggelire, Mama?
- Melegszendvicset. Sonkás, a kedvenced!
- De Mama, ezt nem szabad!
- Miért nem? - kérdem meglepve.
- Mert reggelire CSAKIS tejbegrízt szabad enni, Mama! Nem tudtad?

Nem. De megjegyeztem. :)