Barátok

A lányomnak megszámlálhatatlan barátja van, ezek természetesen mind láthatatlanok. Sokszor előfordul, hogy felkap valami cuccomat, és rohan vele valahová. Ha ilyenkor megkérdem, hogy hová viszi azt a bizonyos dolgot, úgy néz rám, mintha agyalágyult lennék, és azt feleli:
- Hát a .....-nak/nek kell!

A ... helyén az alábbi nevek szerepelnek random: Se, Keelet, Sakt. Tegnap este viszont közölte, hogy új barátai is vannak: Sukk, Sikk és Sekk. Ja, és Sukkpakkfakk. Bevallom, ezt azonnal lejegyzeteltem, mert különben képtelen lennék ennyi barátot megjegyezni. :)

---------------------------------------------

Este ülök az ágyán, várom, hogy elaludjon végre. A néma csöndbe egyszer csak belehasít egy borzasztó morgás: a gyomrom az. A lányom felül az ágyban, és hitetlenkedve nézi a hasam:
- Mama! Gyomrogott a pocakod?

:D

---------------------------------------------

Mostanában fél a sötétben. Hiába visszük át aludni a mi szobánkba, hajnalban mégis arra ébredek mindig, hogy "Mama, Mama, hol a kezed?". Aztán ha megtalálja a felé nyújtott kezemet, már kapaszkodik is fel rajta az ágyra, jön a Papa és a Mama közé aludni. Befészkeli magát a paplanom alá, kiskiflibe hozzám bújik, és alszik. Ez persze együtt jár azzal, hogy én meg nem... Ezért aztán kitaláltam, hogy lesz éjjeli fény a szobánkban is, de én nem tudok úgy aludni, ha a szemembe világít egy lámpa, ezért piros papírral lefedtem. Mutatom neki este:
- Nézd, drágám, itt fog égni ez a piros lámpa, így azért nem lesz teljesen sötét, ha felébredsz, látod, hogy itt vagyunk melletted, nyugodtan alhatsz a helyeden tovább! Oké?
- Oké. De miért piros ez a lámpa, Mama?
- Mert piros papírt tettem rá.
- És ha zöld lesz a lámpa, akkor mehetünk?

:D

---------------------------------------------

És ilyen az, amikor a bújós kendőből turbán lesz: