Minden rendben?

Nekem alapvetően nagyon normális, egészséges lelkületű gyerekem van, de azért néha meg tud lepni, na.
Ma hirtelen ötlettől vezérelve odarohan hozzám, és se szó, se beszéd, a dekoltázsomnál fogva elkezdi lefelé húzni a pólómat, és kukucskál befelé.
- Keresel valamit, édes? - kérdezem meghökkenve. Alaposan körülnéz odabent, aztán elégedett fejjel válaszol:
- Csak megnéztem, hogy minden rendben van-e.
- És?
- Igen, minden rendben! - mondja, majd rohan vissza játszani.

Az ilyen dolgokkal nem nagyon tudok mit kezdeni. :)

-------------------------------------------------------

Tegnap fürdés után hisztizett egy sort. Indultunk volna már fogat mosni, de ő hozni akarta a Micimackót, a Cicát és a Békát is.
- Ne hozd őket, drágám! Mindjárt jövünk vissza!
- De hozom, mert meg akarják nézni, ahogy fogat mosok!
- Nyuszika, nem tudjuk őket hová tenni közben, légyszi ne hozd!
- De Mama! Sírnak, ha nem jöhetnek!
- Majd megvigasztalom őket, ha visszajöttünk!
- Nem, nem maradhatnak itt!
- Miért nem?
- Mert nem tesz jót nekik!

Újabban ez az adu ász, minden vitát ezzel zár le, hogy ha valamit nem engedek / nem csinálok / nem tartok jónak, akkor közli, hogy ez "nem tesz jót". :)

-------------------------------------------------------

Esténként, amikor már megvolt minden mese, és az alvás nevű program következik, lekapcsolom a villanyt, felkapcsolom a sólámpát, és a diszkrét félhomályban Lili mellé kucorodom az ágyban. Ha lefekszem, én is elalszom, úgyhogy inkább ülni szoktam, ő meg hozzám bújik úgy, és elalszik. Én addig a telefonomon nézelődöm: híreket olvasok, levelezgetek, facebookot nézek, vagy angry birds-özni szoktam. Utóbbinál ugye elég fontos, hogy az ember jól tudjon célozni, és a mérges madarat pont oda lője ki, ahová kell. Ilyenkor viszont Lilire mindig rátör az éberség:
- Segíthetek, Mama?
- Ebben nem tudsz, édes, aludjál légyszíves!
- Jó, de foghatom a kezed?
- Ha nem baj, inkább a lábamat fogd, oké? Az is én vagyok.
- De ha a kezedet fognám, segíthetnék...
- Nyuszika, nem tudsz ebben segíteni, de nagyon aranyos vagy, hogy szeretnél. Aludj, kérlek!
- Jó, de most én most segíteni szeretnék Neked! - mondja, és a csuklómnál fogva elkezdi rángatni a kezem, és jókat kuncog a "segítségén". Pontosan tudja, hogy nem tudok így játszani, de nem is ez a cél. Addig rángatja a kezem, míg megkérdezem:
- Cica, most tulajdonképpen mit szeretnél tőlem?
- Hát azt, hogy hozzám bújjál, Mama!

Erre persze nem lehet nemet mondani, úgyhogy eldobok kapát-kaszát, pontosabban telefont, és hozzábújok. És persze elalszom... de legalább ő is. :)