Eszter Gomba

Múlt héten eldöntöttük, hogy szombaton kirándulunk egyet, mert jó idő lesz, és mert kirándulni jó. A kirándulásra a középső lányunk, Ági is jött, aztán az utolsó pillanatban anyósom is becsatlakozott.


Péntek este mesélem Lilinek, hogy Esztergomba megyünk másnap. Ugye, neki van egy Eszter nevű nővére, akit Esztinek hívunk, így aztán ki lettem oktatva rögtön:
- Mamaaa! Nem Eszter Gomba, hanem Esztiii!
Másnap reggel, az indulásnál kiderült, hogy Lilit sikerült teljesen félrevezetnem. Ezt kérdezte ugyanis:
- Mama! Milyen gombát megyünk megnézni?
- Nem gombát, édesem! Egy Esztergom nevű városba megyünk, és aki oda készül, azt mondja, megyek Esztergomba. Bele. De nem lesz gomba ott.
- De legalább Eszti ott lesz?

:))

-----------------------------------------------------

Szombaton mozgalmas napunk volt, mert mentünk vendégségbe is. Odafelé sokáig hallgatott, aztán hirtelen megszólal:
- Annak a busznak nincs áramszedője, úgyhogy nem trolibusz.
Kicsit meglepett, hogy ilyenekkel foglalkozik, de gondoltam, majd mutatok neki trolibuszt, ha ez olyan érdekes téma. Hazafelé két troli is állt egymás mögött a kihalt utcán. Mondom neki:
- Nézd, Lili, ott van két trolibusz! Ezeknek van áramszedőjük, látod?
- Igen. De ez így nem jó!
- Mármint mi nem jó?
- Nincsen senki.
- Hol?
- A buszon, az utcán... Mama, itt nincs senki! Ez így nem jó.
- Szívem, a legtöbben már otthon alszanak, tudod? Azért járnak kevesen az utcán.
- De ez a trolinak nem tesz jót.

:D

-----------------------------------------------------

Vendégségben nagyon jól eljátszott a barátnőm lányával. Kézen fogva jöttek-mentek a lakásban, nagy volt a "szerelem". A felnőttek is belefeledkeztek kicsit a beszélgetésbe, úgyhogy majdnem 10 óra volt, mire haza indultunk. De Lilit még ez is felháborította, a lépcsőházban morgott és dühöngött, majd a kapuban kifakadt:
- De miért kell nekünk MINDIG hazamenni?

-----------------------------------------------------

Mostanában többször is előfordul, hogy mire az ebédhez leülnénk, Lili már nagyon nyűgös és fáradt. Ilyenkor kijelenti:
- Nem vagyok éhes, álmos vagyok! Mama, aludni szerettem volna inkább! Mama, vigyél engem aludni! (itt már rendszerint sír is hozzá)
Így aztán elviszem aludni, és alvás utánra marad az evés. Persze délutánra már megéhezik nagyon, úgyhogy ilyenkor tényleg rendesen eszik (ami azért nála nagy szám). Az utolsó falatot szinte még le sem nyelte, de már alkudozik:
- Mama! Látod, milyen szépen megettem a vacsorámat*? Nagyon megdicsérsz, amiért ilyen szépen ettem? Ugye, milyen ügyes vagyok? - kérdezget, és bájosan mosolyog mellé, majd jön az igazi kérdés: - Kaphatok csokit, amiért ilyen ügyesen ettem?

Mindig erre megy ki a játék... Tiszta anyja. :D

* a legtöbb étkezést vacsorának hívják nálunk