Szobatisztaság

Az én gyerekem (természetesen) maga a tökély, gyönyörű körmondatokban mesél, választékos a szóhasználata, páros lábon ugrál, ügyesen közlekedik nyusziugrásban, és ha vitára kerül sor, simán lenyomja a felnőtteket is, ha nem érvvel, akkor bűbájos stílusával. De a pelenkához ragaszkodik, és kész.
Őszinte leszek: engem zavar legkevésbé. Az apja viszont már nagyon szeretné, ha szobatiszta lenne végre, és anyósom is nagyon propagálja neki a lehetőséget, hogy ne pelenkába ürítsen. Az ismerősök is meg-megjegyzik, hogy "Méééég pelenkááás?", én meg csak vonogatom a vállam, hogy ez van, igen, még pelenkás. Gondolom, nála is eljön majd az idő, amikor már nem akar az lenni, és nem Tena Ladyben megy suliba, de egyelőre ragaszkodik a pelushoz.

A külvilág nyomása azt próbálja letolni a torkomon, hogy valamit elrontottam, hiszen a gyerek két és fél éves, "mindjárt" óvodás (1 éve van még az oviig), szóval már rég a bilin kéne ülnie. Jó barátja, Olivér, egy hónappal fiatalabb nála, és a minap pelenka nélkül volt már nálunk, tehát igen, vannak olyan gyerekek, akik ebben a korban már lazán szobatiszták, de Lili meg nem. És? Szerintem meg nem rontottam el semmit, csak próbálom megvárni azt az időt, amikor már Lili is szeretné a dolgot.

Minap elkísérte anyósomat a mosdóba, közben beszélgettek:
- És mondd csak, Lili! Te tudsz már vécébe pisilni és kakilni?
- Igen, tudok! (eddig egyszer tényleg sikerült)
- Tényleg? De ügyes vagy!
- Igen, tudok! Sőt, pelenkába is!

Ez a nem semmi, kérem! Vécébe mindenki tud... :D

--------------------------------------------------------------

Láttam rajta, hogy épp kakira készül, úgyhogy megkérdeztem:
- Kakilni kell?
- Ühüm.
- Gyere, gyorsan ráülünk a bilire, jó?
- Nem! A kaki csak pelusba jó! Aztán majd kicseréled nekem egy tisztára, Mama.

Mama nevű rabszolga balra el. :)

--------------------------------------------------------------

Egyik nap beszélgettünk a bilizésről, csak úgy általánosságban. Én finoman próbáltam nyomulni, hogy a bilizés milyen nagylányos, és szuper dolog, mire ő:
- De Mama, a bilizés nagylányos, én meg kislány vagyok még. Van olyan, mikor nagylány vagyok, de ha kakilni kell, akkor mindig kicsi, és én szeretem a pelenkázást. A pelenka jó nekem.

:) Olvastam már róla, hogy a régi, kényelmetlen pelenkák remek motivációs eszközök voltak a szobatisztaságra a gyerekeknek, és hogy azért tolódott ki a pelenkás kor a gyerekeknél, mert túl kényelmes a mai pelus. Ez a gondolat most bizonyítást nyert nálam.

--------------------------------------------------------------

Hétfőn este háromszor is sikerült belepakolnia a pelenkába. A harmadiknál hitetlenkedve hördültem fel:
- Drágám! Már megint bekakiltál?
- Igen, Mama, de nincs semmi baj! A pelusba ment...