Copfos tyúkok, kabátban

Ma a pék felé sétáltunk, mert már egy szem kenyér sem volt itthon. Ilyenkor rendszerint elhaladunk egy ház mellett, ahol egy nagy medence van felállítva az udvaron, körülötte pedig jönnek-mennek a tyúkok, kakasok.

Ma is arra mentünk, és mikor odaértünk, Lili így szólt:
- Mama! Emelj fel és mutasd meg, hogyan fürdenek a tyúkok a medencében!
- Drágám, a tyúkok nem fürdenek a medencében sehogy sem.
- De fürdenek! Meg szeretném nézni!
- Kicsim, a tyúkok nem tudnak úszni. Ha beletennénk őket a medencébe, elmerülnének a vízben, mint a kavics.
- El?
- Igen, el.
- Hm... - mondja elgondolkodva, majd hirtelen mesélni kezd. - Én a tyúkok haját mindig cofiba fésülöm, mert így nem lógik a szemükbe!
- Nem lóg.
- Nem. És kabátot is mindig adok rájuk, ha hideg az idő, mert úgy könnyebben nem fáznak meg.
- Nagyon kedves tőled.
- Igen, kedves. A Papa is nagyon kedves, ugye?
- Bizony, ő is kedves. Szeretjük is érte nagyon.
- Én is szeretem. Kedves ember. Csak dolgozik, és az nekem nem tesz jót.
- Miért?
- Mert így hiányzik.

Sajnos még nem nyertem a lottón, hogy kivegyem Papát a munkából, de dolgozom az ügyön. Az majd mindenkinek jót tesz. :)

----------------------------------------------------

Lili kapott a barátnőméktől egy cukor kis teáskészletet, kis könyvecskével együtt: "Lili hercegkisasszony teadélutánja" a címe. Van benne egy rövid kis mese, és a mesében szereplő sütik receptje, ha a gyermek el kívánná készíteni. Eddig még nem került rájuk sor, de szerintem ha picit nagyobb lesz az én hercegkisasszonyom, megcsináljuk őket. Tegnap elővetette velem a pici tányérkákat, pici csészéket, pici kancsót, mindent. Azokkal szeretett volna játszani. Ma is műsoron vannak még, de az agyamra megy vele, hogy percenként háromszor elejti valamelyik darabot, és bár erős porcelánok ezek, azért mégis törékeny darabok. A sokadik puffanásnál mérgesen rászóltam:
- Lili! Vigyázz már jobban légy szíves a csészékre! Össze fognak törni!
- De nem tört el! - mondja ártatlan nagy szemekkel.
- Még nem, de ha ilyen sokszor elejted őket, előbb-utóbb el fognak törni.
- De ha eltörik, akkor sem lesz semmi baj! Ne sírj miatta, Mamika!
- Nem sírok, de akkor sem szeretném, ha eltörnéd őket.
- Én sem szeretném. De azért néha történnek balesetek...

Honnan szed ilyeneket? Én mondom, csak nem veszem észre? :D
Amúgy mutatom, milyen vacsorát tálalt fel tegnap a kistányérokon (süti a vendégeknek, építőkockákból):