De ma reggel teljesen rákattant a túl szóra. Felveszi a papucsomat, és így szól:
- Mama, ez már az én papucsom, csak túl kicsi nekem, és akkor is túl nem jó volt nekem, mikor túl megszülettem.
Na, vajon hogyan kell "túlszületni"? :D
---------------------------------------------
Nagyi nálunk van éppen, most ő altatja a gyereket ebéd után. Hallom, hogy megy a nagy vihorászás a sötétben, aztán egyszer Lili komolyan megszólal:
- Aztán nehogy elmenj nekem, amíg alszom!
Komoly terveik vannak délutánra, Lili feltétlenül szeretné beavatni Nagyit a Verdák című műremek minden apró rejtelmébe. Úgy 10 perce berontottam a gyerekszobába, és közöltem, hogy ha nem maradnak csendben, hátrakötöm a sarkukat, és most már aztán alvás! Nagyon hatásos volt a belépőm, legalább két percre csend lett. Most sutyorogva vihognak... :D
---------------------------------------------
Voltunk megint kavicsot szedni. Tanultam a múltkori esetből, és tornacipő helyett gumicsizmát adtam rá, nehogy vizes legyen a lába. Nem is lett vizes a lába, csak a feneke, mert most meg nem elég, hogy bement a Dunába, de le is guggolt. Mondtam a férjemnek, hogy legközelebb vízhatlan gatyát is adok rá a gumicsizmához, de lehet, hogy akkor meg majd belefekszik... Nála sosem lehet tudni. De nagyon édes volt, mert mikor kissé zaklatottan pörölni kezdtem vele, hogy most aztán vizes lett a feneke, megnyugtatóan így szólt:
- Ne félj, Mami! Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Ez csak víz, majd megszárad!
---------------------------------------------
Amíg mi az apjával gyűjtöttük a lapos kavicsokat, ő válogatás nélkül dobálta őket a Dunába. Bár nagyon ügyes, azért 2-3 méternél nagyobbat nem tud dobni még. Ennek ellenére, amikor kb. 10 méterre voltunk a víztől, megkérdezte tőlem:
- Mama, most ne dobjak, mert eltalálhatom a csónakosokat?
Hát nem nagyon voltak veszélyben, de inkább azt mondtam, ne dobjon. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése