A nővéremmel akkor úgy gondoltuk, hogy ez igazságtalanság, ezért ő az első gyermekének megengedte az anyuzást. Akkor határoztam el, hogy én nem fogom, mert az "Annyúúúúúúú" felkiáltás - mely percenként háromszor szakadt ki a gyermekből - szabályosan nyúzta az agyamat. (A második gyermek már ott is inkább mamizott... :D)
Viszont anyósom rendszeresen úgy mutatkozik be a telefonban a kisfiának, hogy "Anyu vagyok", és bizony, ha (majdnem) hallótávolságon kívül vagyok, előfordul, hogy engem is ezen a néven emleget Lilinek. Így kb. egy hónapja a lányom elkezdett próbálkozni ezzel a megszólítással, én viszont következetesen közlöm, hogy nem vagyok Anyu. Ma reggel odaszalad hozzám egy tusfürdővel a kezében:
- Anyu, megszagolhatom?
- Nem vagyok Anyu! - mondom kicsit ingerülten.
- Apa, megszagolhatom ezt? - fordul inkább az apjához.
- Nyuszika, nálam is megszagolhatod, ha nem hívsz anyunak! Ha úgy kezdődik a mondat, hogy Mami, akkor igen lesz a válasz. - mondom neki. Erre mint az elmeorvos a betegéhez, odafordul hozzám:
- Jól van, megígérem, hogy nem anyázok többé! Akkor megszagolhatom?
Naná! Csak semmi anyázás! :D
--------------------------------------------------------
Lili vasárnap úgy döntött, hogy a fehér szekrények túlságosan egyhangúak, ezért zsírkrétával "feldíszítette" őket. Tekintve, hogy a nővére is ott volt a szobában, bennem fel sem merült a lehetősége annak, hogy valami őrültség folyik odaát, de tévedtem. Eszti gyakorlatilag félig, néha egészen aludt Lili ágyán, és mint mondta, ő szólt, hogy ne csinálja, csak addigra már készen volt a művel a kishúga. Mikor megláttam, mit csinált, letérdeltem elé, és a szemébe nézve halkan mondtam:
- Édeske! Tudod, hogy csak papírra szabad rajzolni, ugye? Miért rajzoltál akkor a szekrényre is?
- Mert szép!
- De most a Maminak ezt le kell mosni!
- Jól van, Mamika! - mondja megnyugtatóan, és a vállamra teszi a kezét. - Mosd le akkor bátran!
:D
--------------------------------------------------------
Lencsefőzeléket főztem ma ebédre, meg egy kis fasírtot. Gyermekem belekóstol a főzelékbe, és hümmögni kezd:
- Hmmm, Mamika! Ez aztán túl finom egy főzelék!
- Túl finom? Azt hittem, épp jó.
- Hát épp jó, és az túl finom úgy.
Öröm neki főzni. :))
--------------------------------------------------------
Az Auchan kihúzta nálam a gyufát (erről majd a saját blogomban írok), ezért a Tescoba megyünk nagybevásárolni. Lili nagy örömére, ott ugyanis mindig találkozhat Barneyval. Én ugyan egyáltalán nem szeretem ezt a Barneyt, de ő rajong érte, és a DonPepe előtt van egy vonat, ahol beülhet Barney mellé. Onnantól, hogy belépünk a Tescoba, addig, míg Papa be nem áll a pénztárhoz, folyamatosan azt hallgatjuk, hogy "Mehetek már a Barneyhoz?" Mutatom, mennyire örülnek egymásnak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése