A boldogság forrása

Tegnap Lili sétálni ment a nagymamájával. Mikor megjöttek, rohant hozzám, és ragyogó arccal a kezembe nyomott valami bogyós bokorról származó apró ágacskát, meg egy csipkebogyót (némi ág körítéssel).

Túl

Mostanában minden túl, ráadásul rendszerint épp ellenkező értelemmel bír, mint ahogy hangzik. Például: belépünk a postára, megcsap minket a meleg, mire Lili így szól: "Mama, itt túl hideg van!".

Barátok

A lányomnak megszámlálhatatlan barátja van, ezek természetesen mind láthatatlanok. Sokszor előfordul, hogy felkap valami cuccomat, és rohan vele valahová. Ha ilyenkor megkérdem, hogy hová viszi azt a bizonyos dolgot, úgy néz rám, mintha agyalágyult lennék, és azt feleli:
- Hát a .....-nak/nek kell!

Posta és interneM

Állok a postán a gyerekkel. Nagy sor van, a postás hölgy valami hihetetlen bénázást ad elő, pedig régi munkaerő, de valahogy ez nem az ő napja. Már majdnem sorra kerülünk, amikor a lányom észreveszi a szomszéd ablakot, ahol lottót lehet feladni.

Bicikli

Ma írószerboltban voltunk, és ahogy kiléptünk, Lili megpillantott egy biciklit a falnak támasztva.

Az a világ

Néha konkrétan dührohamot kapok attól, hogy a gyerekemnél mindig van egy de. Bármit mondok, úgy kezdődik a mondata, hogy "De én most...", szóval a lényeg, hogy sosem jó úgy, ahogy van, vagy ahogy kérem.

Szobatisztaság

Az én gyerekem (természetesen) maga a tökély, gyönyörű körmondatokban mesél, választékos a szóhasználata, páros lábon ugrál, ügyesen közlekedik nyusziugrásban, és ha vitára kerül sor, simán lenyomja a felnőtteket is, ha nem érvvel, akkor bűbájos stílusával. De a pelenkához ragaszkodik, és kész.