- Mama, képzeld, megnéztük a téren azt a kis házat, amiben a kisbaba lakik, és van neki is Marimamája!
Na igen, mama is, Mária is, de azért kicsit mégis más... :D
-----------------------------------------------------------------------------
Ugyanezen séta után még kipirult arccal, de már levéve kabátot, csizmát, sapkát és sálat, egyszer csak kétségbeesve felkiált:
- Jaj, Mama! Jaj!
- Mi történt, drágám?
- Benne maradt a kabátom zsebében! - mondja, és majdnem sír.
- Micsoda?
- Hát a meglepetés!
Kotorászni kezdek a kabát zsebében, és találok egy papírzsebkendős zacskót, tele valami bogyóval. Lili arca kivirul, kikapja a kezemből, és ünnepélyes hangon azt mondja:
- Mama, ezt Neked hoztam! Mikor megláttam, azt mondtam Marimamának, hogy ezt mindenképpen össze kell szednem, mert ennek az én Mamám úgy fog örülni! Örülsz, ugye?
Hát persze. Amikor ilyen szeretettel ad valamit, felőlem kutyaszar is lehetne, akkor is örülnék neki. :)
-----------------------------------------------------------------------------
Van egy kis plüss csecsemője, ami ugyan már régen megvan, de most lépett elő hirtelen kedves babává. Elnevezte a szomszéd kisfiúról Bendikének, és ő lett a mamája. Azóta állandóan ruhát kell készítenem Bendikének, mert úgy kaptuk, hogy egy szál bugyi volt rajta, és egy törülköző volt a kezei közé varrva (azóta már megműtöttem Bendikét, leoperáltam a kezéről a törülközőt, így már szabadon öltöztethető). Egyik nap ölelgeti a babát, majd boldog mosollyal közli:
- Mama, tudod, miért ilyen cuki ez a kis Bendus? Mert kiskorában született!
:D
-----------------------------------------------------------------------------
Tegnap rokonlátogatáson voltunk, anyósom is jött velünk. A kocsiban beszélgetnek:
- És a Nagyi Győrben lakik! - meséli Lili. - És ott van a Turul madár is!
- Nem, az nem Győrben van, csak azon az úton, amin Győrbe szoktatok menni. - javítja ki anyósom.
- Igen, de mindig látom a Turult! Ott van a hegyen!
- És Te már láttad közelről, Lili?
- Igen, és a Nagyi is ott volt. (Ez igaz, tényleg együtt kirándultunk oda az egész családdal.)
- És azt tudod, hogy miből van az a szobor?
A lányom gondolkodik, gondolkodik, aztán a világ legtermészetesebb válaszát adja:
- Nekem arról fogalmam sincs!
Igaza van. Még három éves sincs, nem is kell tudni. :))
-----------------------------------------------------------------------------
Karácsony reggel ismeretlen csengő hangját hallottuk, lementünk hát, hogy megnézzük, mi lehet az.
- Hűűű, egy karácsonyfa! - kiáltott fel boldogan a lépcsőfordulóban, mikor meglátta a fát. Mi is vele csodálkoztunk, és mondom neki:
- Biztosan a Jézuska hozta!
- Nem, Mama! Rosszul tudod! A Mikulás volt.
- Szerintem a Jézuska lehetett, tudod, karácsonykor ő szokott jönni.
- Nem, nem! A Mikulás jön akkor is. A rénszarvasokkal, szánon.
Ezt a vitát napokig folytattuk, de végül beletörődtem, mert minden filmből és meséből azt látta, hogy a Mikulás jár karácsonykor a gyerekekhez. Mondhattam én, hogy nálunk a Jézuska az ügyeletes, és a Mikulás már elment Amerikába, nem hitt nekem. Váltig állította, hogy én tudom rosszul. Makacs gyerek, nem is tudom, kire üthetett... khm... :D Én végül megadtam magam, mert nekem végső soron mindegy, Jézusnak nagyjából annyi köze van a karácsonyhoz (ha tényszerűek vagyunk), mint a Mikulásnak, szóval legyen. Erre tegnap mit mesél vendégségben?
- Ezt a kutyust a Jézuska hozta nekem!
Most aztán én is összekavarodtam. :)
-----------------------------------------------------------------------------
Utazás közben bekapcsoltuk a cd lejátszót a kocsiban, a Quimby lemeze szólalt meg. Lili szemei felragyogtak:
- Na, ez aztán a jó zene!
Van ízlése. :D
-----------------------------------------------------------------------------
Szívesen illusztrálnám valami szép karácsonyi képpel a bejegyzést, de az idei karácsonyunk elég zaklatottra sikerült a december 22-i tűzeset miatt, így töredelmesen bevallom, teljesen elfelejtettem fotózni. Viszont nagyon boldog új évet kívánunk mindenkinek, aki erre téved! :)
Cukor ez a csaj :) Külön BÚÉK neki is :)
VálaszTörlésKöszi, átadom! :))
VálaszTörlés