Popsikrém

Az én lányom alapvetően nagyon megbízható gyerek. Mostanában viszont a popsikrém valamiért különösen érdekelni kezdte. Először csak lehalászta a pelenkázóról, és rákent egy adagot a fürdőköpenyére. Megszidtam érte, ő bocsánatot kért, és megígérte, hogy soha többé nem csinál ilyet. Na, máig tartott a soha többé...

Ma mesét akart nézni a szobájában, és nem láttam okát, hogy miért ne tehetné. Bekapcsoltam neki a mesét, és mentem a dolgomra. Miután a múltkor almalével "megtisztította" a párnákat, elővigyázatosan olyan üvegben kapott innivalót, amiből nem lehet csak úgy kiönteni a beltartalmat. Szintén megelőzés volt részemről, hogy csokigolyót sem kapott a mesenézéshez, mert a múltkor szétterítette a szőnyegpadlón, amitől kissé ideges lettem. Gondoltam, most nem lehet baj. Csak az átok popsikrémre nem gondoltam.

- Anyaaa! Anyaaaa! Annnyaaaaa! - üvölti gyermekem, ami annyit jelent, hogy menjek, mert vége a mesének. A látvány, ami a szobában fogadott, elképesztő volt. A számítógép készenléti állapotba téve villogott (sejtelmem sincs, hogyan csinálta), a popsikrém pedig a következő helyekre volt szétmázolva:
- szőnyegpadló
- függöny
- szekrények
- tábla
- magasságmérő rajz
- fiókos szekrény összes fiókja
- fürdőköpeny (ez sosem ússza meg)
- kisszék
- a számítógép hangfalai
- nadrág
- és persze a gyerek kezei

Vannak anyukák, akik ilyenkor képesek előbb a fényképezőgépért ugrani, és csak utána nekilátni a gyereknevelésnek és a takarításnak, de nekem most kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Nem fotóztam, de találtam hasonló állapotokat mutató képet, úgyhogy azt láthatjátok itt oldalt. Lilivel viszont - miután kiőrjöngtem magam kicsit - elbeszélgettünk, hogy mégis mi a bánatra volt ez jó, pláne, hogy megígérte, soha többé nem tesz ilyet. Válaszképp valami olyat mondott, hogy értesítenie kellett az embereket, ezért kellett összekennie mindent, de ezt nem igazán értettük, ezért kicsit később, mikor már lehiggadtunk, a férjem az ölébe vette, és megkérdezte tőle:
- Lili, miért kented össze az egész szobát a popsikrémmel?
- Hát... mert... értesítenem kellett az embereket!
- Ezt nem értem, drágám! Magyarázd meg, légy szíves!
Kicsit gondolkodott, láthatóan kereste a megfelelő szavakat a magyarázathoz, de aztán feladta:
- Nem lehet. Én még túl kicsi vagyok ahhoz, hogy ezt elmagyarázzam.

Ez egyszerűen olyan édes válasz volt, hogy képtelenség rá haragudni. Sőt, így utólag azt sem értem, miért akadtam ki annyira. Összekente. Ez van. Azok csak tárgyak, és nem mi vagyunk értük, hanem ők értünk. Néha talán épp azért, hogy össze lehessen kenni őket popsikrémmel. Bár hogy mi köze ennek az emberek értesítéséhez, és miről kéne tudniuk, azt még nem fejtettem meg...

----------------------------------------------------------

Tegnap Lili keresztpapájánál voltunk közös X-faktor nézésen. Persze nem csak ezért mentünk, hanem mert rég találkoztunk, és persze azért is, hogy Lili megsimogathassa Maya cicát.  Ezek a megsimogatások viccesek, mert amíg nincs a közelében az egyébként igen jámbor macska, addig nagyon szereti, nagyon simogatná, aztán amint ott a lehetőség, félni kezd. Utazás közben a gyermek kérdezősködni kezdett:
- Most a Keresztapához megyünk?
- Igen.
- X-faktort nézünk vele?
- Bizony.
- Jaj, de jó! Azt nagyon szeretem. És Maya cica is ott lesz?
- Ott lesz, drágám.
- Megsimogathatom?
- Hát persze.
- Akkor jó! Nagyon szeretem Maya cicát! Nagyon aranyos! Annyira szeretem, hogy néha el is ájulok!

Ezt nem tudom, honnan szedte, de nagyon cukor volt. :D