2012. december 12., szerda

Édességek

A megmagyarázhatatlan popsikrém akció után látszólag rend és csend lett nálunk, de azért úgy látszik, Lili lelkében is nyomot hagyott az eset. Épp a szekrényben pakolásztam, mikor odajött hozzám:
- Bocsánatot kérek, Mama!
- De miért, édes?
- Amiért összekentem popsikrémmel a szobámat valamikor.
- Hát, az nem volt szép dolog, valóban. De tulajdonképpen miért csináltad, Lili? Mit akartál vele?
- Csak be akartam értesíteni az embereket, hogy legyen szülinapunk.
- És szerinted erre a popsikrém a legjobb?
- Ühüm. Igazán jó mulatság volt! - mondja vigyorogva.
- Nekem nem annyira tetszett. Többé ne csináld, kérlek!
- Jó, ígérem! - mondja, és macskásan hozzám bújik. - De már a szobámban is megígértem, tudod!

Tudom. Meg azt is, hogy nem tartja be, amit ígér, hiába próbálunk ígéret ügyben jó példát mutatni...  :)

-----------------------------------------------------------------------------

Egyik este a konyhában vagyok, hallom, hogy a férjem rászól a gyerekre:
- Lili, azt nem szabad!
Pár perc múlva újra. Meg újra. Belépek, és mit látok? A gyerekem a mézeskalácsból készült adventi koszorút nyalja. Mire kitéptem a karmai közül, a dísz-ajándékdobozokról már teljesen lenyalta a díszítést, akkor akart nekilátni a koszorúnak... Imádom a férjem, de fegyelmezésben néha én vagyok a keményebb. Ha nem akarom, hogy megegye a díszeket, elveszem tőle. Mert Lilinek aztán tényleg hiába beszélünk, ha ő akar valamit, megteszi. Borzasztó makacs, pont olyan, mint az anyja...  :)

A koszorú:

 Az egykori díszek (a középső megmenekült, az szalagon lóg felakasztva magasan):


-----------------------------------------------------------------------------

Ma mézeskalácsot sütöttünk, csak egy kis adagot, mert elfogyott a nasinak való. Lili boldogan és lelkesen szaggatja nekem a formákat, én pakolom a tepsibe, amikor azt kérdezi hirtelen:
- Mama, ezt most megint az embereknek sütjük?
- Nem, ezt most magunknak.
- De jó, akkor ezt szabad megenni, ugye?


Azóta már jó néhányat fel is falt boldogan. :)

-----------------------------------------------------------------------------

Reggel az ágyban összebújva ébredezünk, mire Lili hirtelen felül:
- Mama, nem tudod, hol a babám?
- Melyik?
- Hát amelyik lent van a nappaliban.

Na, vajon akkor hol lehet? :D

-----------------------------------------------------------------------------

Tegnap délután bekentem a fejét krémmel, mert már megint koszmós lett kicsit a feje. Kérdezem tőle:
- Körömvirág krémet kérsz rá, vagy ricinus olajat?
- Virágrémet, Mama!
Be is kentük, ügyesen viselte a sapkát egészen estig, hogy meg ne fázzon a feje. Reggel mondom neki, hogy ma én jövök, én is teszek pakolást a fejemre (majd valamikor délelőtt). Erre felugrik az ágyból, és már rohan is:
- Oké, Mama, hozom a virágköröm krémet!
- Körömvirág, de köszi, nem kell. Én inkább a ricinus olajjal kenem be.
- Milyen az a ricinus olaj?
- Gyere, megmutatom! - mondom, és a fürdőszobában megmutatom neki az üveget, benne az olajjal. 
- Hűű, Mama, ez nagyon furcsa olaj. - mondja álmélkodva. Visszateszem az üveget a helyére, és indulnék reggelizni, de nem hagy. Lökdös vissza a mosdóhoz:
- Gyerünk, Mamika, láss hozzá! Csináld, csináld! Ne vesztegessük az időt!

Majd miután nagy nevetések közepette bekenjük a hajamat, fóliát és sapkát húzok a nedves hajamra, nehogy megfázzak, vihogva közli:
- Én nagyon szeretlek, Mama, de most annyira furcsán nézel ki! Nagyon vicces.

:D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése