- Mama, nézhetek egy kis Miát?
- Na jó, nem bánom.
- Az a kedvencem! Neked is a kedvenced?
- Hát... annyira azért nem, de aranyos mese szerintem is.
- Nagyon szeretem benne az unikornisokat! Olyanok, mint a pónik.
- Csak a póniknak nincs szarv a fejükön.
- Az igaz, de a fülük olyan, mintha a szarvuk lenne. Tiszta unikornisok!
:)
-----------------------------------------------------------
Reggel még szinte ki sem nyitotta a szemét, de már lelkendezve mesél:
- Képzeld, Mama, álmomban találkoztam a kis Onchaoval (unikornis a fenti mesében), és meg is simogattam, és értettem, amit mond, pedig csak azt mondta, hogy nyihaha.
:)
-----------------------------------------------------------
- Gyere, édes, elmegyünk a postára!
- De miért?
- Fel kell adnom a csekkeket.
- Vihetem az egyik csekket, Mama?
- Viheted felőlem az összeset is. Majd beteszem a hátizsákodba, rendben?
- Jaj, de jó! Köszönöm, Mama!
- Te odaadod majd a postán a néninek a csekkeket, én meg a pénzt, jó?
- Juhúúú! Én adhatom oda az egyiket?
- Az összes csekket odaadhatod. Köszönünk szépen, aztán te adod a csekkeket, én meg a pénzt, oké?
- Nem köszönök, csak integetek.
- Rendben.
- Én egy kicsit félős vagyok, azt hiszem.
Én is ezt hiszem. :)
-----------------------------------------------------------
- Mamikaaaaa! - veti a nyakamba magát egyik reggel. - Te pont olyan igazi kincs vagy nekem, mint Api!
:D
-----------------------------------------------------------
Újabban minden nap mesél nekem, többször is. Valamiért az összes mese így kezdődik:
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy összes birka. Nagyon morcos volt az egyik, de az anyukája mondta neki, hogy ne morcogjon, úgyhogy utána már nem volt az...
Ennél a pontnál aztán szerteágaznak a különféle történetek, de mindig az "összes birkáról" szól a mese, sőt, újabban "nagyon összes birkáról". :))
-----------------------------------------------------------
Tegnap épp a szobabiciklin ültem, amikor hallottam, hogy becsukja a gyerekszoba ajtaját. Átvillant az agyamon, hogy na, vajon miféle őrült ötlete támadt már megint, de aztán elszégyelltem magam, miért kell nekem mindjárt rosszra gondolni...
Amikor felmentem zuhanyozni, benéztem a szobába. Az ÖSSZES olyan könyv, ami keménytáblás, kihajtogatható verzió, ki volt teregetve az ágyra (előtte az ágyneműket gondosan egy kupacba dobálta, hogy ne legyenek útban). A könyvcsíkok egymást keresztezve feküdtek mindenfelé. Lili, aki épp Thomas, a gőzmozdony kalandjait nézte, boldogan közölte:
- Ezek a sínek, Mama! Én is nagyon szorgalmasan és pontosan tudok rajtuk közlekedni, mint egy igazán hasznos mozdony!
Ezek pedig a mai sínek, ma is igazán hasznos mozdony volt a gyerekem:
-----------------------------------------------------------
A férjem adott némi készpénzt, hogy legyen nálam, ha kellene valamire. Lili végignézte az attrakciót, majd felkiáltott:
- Nekem is adjál pénzt, Api!
- Minek Neked pénz, angyalom?
- Mert az nekem jár!
Hú, de korán felnőtt ez a gyerek! :D
-----------------------------------------------------------
Kapott a barátainktól egy hajmosó kalapot. Azóta a hajmosás végre nem hiszti, nem vinnyogás, sírás és üvöltés, hanem igazán csupa móka és kacagás. Íme egy kép tegnap estéről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése