Természetesen Papának készült a nagy mű, de miután olvad a hó, inkább azért lefotóztam a Jegesmacc névre keresztelt medvénket (nehogy Papa lemaradjon az ajándéka megtekintéséről), és ha már úgyis van róla fotó, megmutatom. Ő az:
Amúgy is medvés napokat élünk. Tegnap este az új AnnPetiből a "Macipark" című részt kellett elmesélnem. A szövegben említik, hogy a Medvepark lakói közül sokan cirkuszi medvék voltak korábban. Kérdezem Lilitől:
- Szívem, tudod, mit jelent, hogy cirkuszi medve?
- Ühüm.
- És elmondod nekem?
- Ühüm. Azt jelenti, hogy azok a medvék sokat cirkuszoltak!
Szegény kislányom eddig a cirkusz szót rendszerint csak hiszti közben hallotta: "Ne cirkuszolj már!" formában, ezért azt hitte, hisztis medvékről van szó. :D
----------------------------------------------------------------
- Vedd le szépen a kabátod, sálat, sapkát, cipőt! - adom ki a feladatot, ahogy hazaérünk. Gyermekem molyol egy darabig, majd odakiált nekem:
- Mama! Levettem a kabátomat, és a sál meg a sapka is sikerült, de a cipőt csak kibongolni tudtam, leveszed?
A kibongolni szó a kigombolás és a kibogozás szavak házasságából született. :)
----------------------------------------------------------------
- Mama! Oda nézz! Ez egy konfúciuszornisz!
- Egy micsoda?
- Hát egy konfúciuszornisz! Tudod, nem nagyon szerette a halat, de néha azért evett olyat is, de jobban szerette a gyümölcsöket, magokat és a rovarokat!
És az a helyzet, hogy a gyerek nem tréfált. A képernyőn tényleg egy confuciuszornis volt, és később a meséből kiderült, hogy jól emlékezett az étkezési szokásaira is Lili. Ezek a mai gyerekek! :D
----------------------------------------------------------------
Ugyanez a mese felelős azért is, hogy gyermekem napjában tizenhatszor kiált fel:
- Mama, van egy hipotézisem!
:D
----------------------------------------------------------------
Nemrég síelni voltak a nővérei, neki viszont nagyon hiányoztak a csajok, ezért folyton ezt mondogatta:
- De mikor fejezik már be a síelést? Én nem akarom, hogy síeljenek! Jöjjenek inkább hozzánk!
Mondtuk neki, hogy mi is örülnénk, ha itt lennének a csajok, de most ez van, majd jönnek, ha ráérnek. Ágica már hétfőn jött is, itt aludt nálunk, sőt, együtt aludtak Lilivel. Lefeküdtek, én elmentem zuhanyozni, utána bemegyek a szobába, hogy elköszönjek még tőlük, jó éjt puszi és hasonlók. Lili:
- De már adtál puszit nekem! Most menjél!
Oké, kissé szíven ütött a dolog, de mentem. A férjem nem tanult a hibámból, ő is bement elköszönni, mire a legkisebb királykisasszony:
- De a Mama már adott puszit, ne adjál! Ágival alszom!
Férjem is hitetlenkedve jött vissza, hogy ilyen még nem volt, de hát oké, végre hozzájutott a nővéréhez, hagyjuk őket együtt lenni. Már azt hittem, régen alszanak, mikor jön Ágica, hogy Lili éhes. Tényleg csak teát ivott este tej helyett, úgyhogy mondtam, hogy mindjárt hozok neki tejcit. Lementem, megmelegítettem, a legnagyobb szeretettel viszem be a lányszobába. Lili:
- Már megint bejöttél?
Na ez volt az a pont, ahol majdnem mondtam egy cifrát. De látva, mekkora a szerelem a testvérek között, inkább csak legyintettem, megvártam, míg megissza a tejet, aztán magukra hagytam őket. Durva érzés azért, mikor a gyerek úgy dönt, hogy a szülei nélkül szeretne inkább lenni kicsit... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése