Ne zavarj!

Reggel mindig vita tárgyát képezi, hogy mikor kell felöltözni. Én már rendszerint nappali ruhában vagyok, amikor ébresztem Lilit, de ő akár délig is elvan pizsamában, ha hagyom. Sőt, szerintem akkor már le sem venné, mert úgyis mindjárt este van.
Ma reggel mondom neki:
- Gyere, Nyuszika, öltözz fel Te is, mert ma jönnek hozzánk valamikor szerelő bácsik, és nem szeretném, ha pizsamában ugrálnál itt.
- Jó, felöltözöm, de akkor nézhetek egy kis mesét?
- Ha felöltözöl, nem bánom.
- És a bácsik nem fognak engem zavarni?
Kitört belőlem a nevetés.
- Nem, nem fognak zavarni.
- Akkor jó. - mondta, és elégedetten hátradőlt.
- Mert egyébként szokott Téged valaki zavarni?
- Igen.
- Ki?
- Hát Te. Folyton öltöztetni akarsz.

:D

------------------------------------------------------------------

Múltkor megígértem neki, hogy ha legközelebb körmöt festek, az ő körmére is kenek majd egy kis festéket. Nagyon boldog volt az ötlettől, és minden nap megkérdezte, hogy mikor festünk már. Egyik nap mondtam neki, hogy na, ma lesz a nagy nap, megszárítom a hajam, aztán utána manikűrözünk. Amíg a fürdőszobában voltam, ő az apjával játszott a szobájában. Izgatottan mondja a férjemnek:
- Papa, képzeld, a Mama megígérte nekem, hogy befesti a körmömet!
- Á, nem hiszem én azt! Aki még pelenkás, annak nem szokták befesteni a körmét!
- De a Mama azt mondta!
- Majd megkérdezem a Mamát erről! - mondja a férjem.
- Nem! Én kérdezem meg! Te maradjál szépen a szobában, Papa! - azzal elrohant megkérdezni engem.
Bejött a fürdőben, kb. két percet bújt hozzám, ölelgetett, hízelgett, mosolygott, szóba sem kerültek a körmök. Visszaszaladt a szobába, és bejelentette:
- Megbeszéltem a Mamával, azt mondta, rendben, befesti a körmömet.

Mi ebből a tanulság?
a. A gyerek megtanult hazudni.
b. Rájött, hogy ha ki akarja kerülni a szülői közös véleményt, mindenképpen külön-külön kell tárgyalnia.
c. A gyereknek van esze.

Jobb lesz vele vigyázni. :))

------------------------------------------------------------------

- Boldog szülinapot, Mama! - mondja, és a kezembe nyom egy kosár gyöngyöt.
- Köszönöm, drága, de nem ma van a szülinapom!
- De igen. Én úgy döntöttem.
- Hiszen előbb még Neked lesz szülinapod, édeske,  csak azután jön az enyém!
- És kapunk majd ajándékot?
- Biztosan.
- És szülinapi tortát?
- Kapsz, persze!
- De Te is kapjál! Aztán majd megesszük együtt.

Nem bánom. Már csak Papát kell mozgósítani, hogy el ne felejtsen meglepni egy szülinapi tortával... :)

------------------------------------------------------------------

- Mama, már tavasz van? - kérdezi ma reggel.
- Nem, még mindig tél.
- De süt a nap!
- Télen is szokott sütni, csak ritkábban. De most már nemsokára tényleg tavasz lesz. A szülinapod után mindig jobb lesz az idő, és mire eljön az én szülinapom, addigra talán a tavasz is megérkezik.
- Jaj de jó! És akkor lesznek virágok megint?
- Bizony, nagyon szép lesz!
- Én annyira szeretem a virágokat!
- Én is szeretem őket, nagyon szépek.
Miután ilyen tavaszi hangulatba hergeltük magunkat, csípőre tette a kezét, és kinézett mérgesen az ablakon:
- Na, most aztán legyen már tavasz! Akarom, hogy tavasz legyen! Most!

Hihetetlenül tud akarni. Amikor ugyanazt akarjuk, akkor szórakoztat ez a tulajdonsága, de mikor ellenkezőt, akkor nagyon nehéznek érzem, mert pont olyan, mint én. :)

------------------------------------------------------------------

Mostanában úgy hordja a haját, hogy a feje tetejére összegumizom egy copfba. Este, mikor kivettem a gumit a hajából, ezer felé állt a haja, és nagyon nevettem rajta. Úgy nézett ki, mint egy kis szórakozott professzor. Küldtem az apjához nevetve. Persze Papa is nevetésben tört ki, mikor meglátta. Erre Lili duzzogva karba tette a kezét, és azt mondta:
- Nem értem, mi olyan nevetséges!
Lefotóztam, és megmutattam neki.
Utána már velünk nevetett ő is. :)