2012. június 4., hétfő

Kamionok

Alapvetően nincsenek káros szenvedélyeim, nem iszom, nem dohányzom és nem drogoztam sosem, nem kártyázom, nem nőzök, de azért nekem is kell valami gyengeség. Ez lett nálam a Coca Cola Light. Igen, hallottam már minden városi legendát a kóláról, de jelentem, nekem semmi bajom tőle, szóval nem érdekel. A vérnyomásom olyan alacsony, hogy csak a bokámig ér (jobb napokon a térdemig), a kávét utálom, a teát meg nem bírom kivárni, hogy meghűljön (ráadásul se forrón, se hidegen nem szeretem, csak egy bizonyos hőmérsékleten, szóval akkor kéne lehörpinteni az egész bögrével). Maradt nekem a kóla, és látám, hogy az jó. :)


Éppen ezért durva mennyiségeket szoktunk belőle betárazni, ha akció van, és a karácsony előtti akciókban kamionokat csomagoltak a kólához. Így aztán a gyereknek van zöld kamionja, piros kamionja, sárga kamionja, a szomszédainktól pedig kapott egy rózsaszín fagyiskocsit. Egy nap azzal állt elő, hogy elnevezte őket:
- zöld kamion (legnagyobb): Papa
- rózsaszín fagyis kocsi (legkisebb): Lili
- sárga kamion (nagyok közt a legkisebb): Mama
- piros kamion (hajszállal nagyobb, mint a sárga): Nagyi


Azóta megnevezzük őket, amikor gurigázunk velük. A minap épp nálam volt már a három kisebb kocsi, ő meg a zöld alját nézegette.
- Azt hittem, hogy ennek négy kereke van. - mondja elgondolkodva, mire én gyorsan lecsekkolom a nálam lévőket: mindnek négy kereke volt.
- És nem annyi van?
- Nem.
- De, szerintem négy van, számold csak meg!
- Egy, kettő, három, négy, öt, hat - mondja, és az ujjacskáját viszi kerékről kerékre. - Ez hat, Mama!
- Add csak ide! - mondom kicsit fölényesen, aztán elképedek. Tényleg hat kereke van, annak az egynek. És a kétévesem megszámolta. Nem elszámolt hatig, hanem megszámolt hat kereket, mert ránézésre érezte, hogy az nem négy. Ha jól sejtem, ez volt a történelmi pillanat, amikor megbizonyosodhattunk róla, hogy a gyereknek van számfogalma. :)

-----------------------------------------------------------

Tegnap este nyűgösködött:
- De az Ágica hol van?
- Már alszik, drágám, Neked is már rég aludnod kellene!
- És a Papa?
- Ő is mindjárt megy aludni.
- De én is a Papával akarok aludni! Vigyél át a másik ágyba!
- Nem viszlek, kicsim, itt a nagy ágyad, tessék itt elaludni, de mondjuk most! Mama is mindjárt elalszik itt...
- De a másik ágyba...
- Oké, éjjel átviszlek, ha felébredsz, rendben? De most alvás!

Reggel 5:17 (ami nálunk még javában éjszaka), hallom, hogy kiabál:
- Mamiiii, Mamiiii!
- Itt vagyok. - mondom neki álmosan, de látom, hogy ő már teljesen ébren van, épp leltároz:
- A cica jön velem, és itt a cumi is, az is jön, és a kendő... hol a kendő?
- Rajta ülsz, cicám!
- Ja, és jön a kendő! Mehetünk a másik ágyba!

Át is viszem, lefekszünk aludni, de jó egy órán keresztül nem aludtunk az alábbi felkiáltások miatt:
- Hozzál nekem kakaót! (Nem hozok, éjszaka van, majd reggel.)
- Hallod, Mama? Egy kutya ugat valahol!
- Hallod, Mama? Megy egy repülő! Szerintem az égen!
- Odafekszem hozzátok! (Nem engedem, mert szétrugdossa a családot.)
- Jaj! Hol a cumi? (ráfeküdt)
- Jaj, kiesett a maci az ágyból!

Reggel kérdem tőle:
- Mi volt ez a cirkusz hajnalban, cica? Miért nem aludtál?
- Hát mert szorított.
- Szorított? Micsoda?
- A kiságy. Szorította a fejemet!

Eljött tehát a nap, amikor le kell cserélni a pótágyat is, mert kinőtte. Szorítja a fejét. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése