Szóval tegnap szétszereltük a kiságyat, és a helyére egy Nagyitól kapott fotelágyat tettünk, természetesen eleve szétnyitva, mert nincs az az Isten, akiért én hajnali fél ötkor nekiállok ágyazni. A lustaság nagy úr, kérem. A fal mellé beállítottam a kiságy matracát, hogy ne bántsa a hideg-rideg fal a gyereket, de a másik oldalon még simán leeshetett volna, mert a franciaágytól még messze volt a fotelágy széle. Miután semmiféle térfogattágító bűbáj nem jutott eszembe, kérdőn néztem a férjemre, aki nálam jóval gyakorlatiasabb ember. Tudta is a megoldást rögtön: felhozta a nappali kanapéjának karfáit, ami kvázi két hasáb formájú szivacs. Ezeket ékeltük be a lukba, így Lili most nem tud leesni semerre. Nem mondom, van némi szedett-vedett sátortábor jellege, hogy ne mondjam, kicsit putris, hogy összedobált szivacsokon hál a gyermek, de praktikum szempontjából ötös. Reggel felébred mellettünk ez a kis tündér, és vigyorog. Kérdem tőle:
- Na, jót aludtál az új ágyadon?
- Jót. Szerintem nagyon jó kis ágyat építettünk nekem.
(Vélhetően csak azért nem az összetákol szót használta, mert nem ismeri. :D)
Lili beszélget a kiflivel (mindkettőjük hangja ő maga):
Kifli: A héjámat ne edd meg!
Lili: Jól van, jól van! Csak megkóstolom!
Kifli: Ne edd meg, mert fáj nekem!
Lili: Ne beszélj butaságokat, te kis csacsi kifli! A kóstolás nem fáj!
Kifli: Nekem fáj!
Lili: Akkor meg hamm, bekaplak!
Ezután mindketten elnémultak, a kiflinek vége lett, Lilinek meg tele lett a szája. :)
-------------------------------------------------------------
Néha hitvitáink is vannak:
- Gyere csak, Lili, kapsz friss pelenkát!
- Nem kell, nincs kaki!
- Azt nem hinném! Érzem a szagát!
- Én hinném, Mama!
- Akkor rosszul hinnéd, édesem.
- Óóó! Nem is hittem, hogy rosszul hiszem. Akkor cseréljünk pelenkát!
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése