Újabban már nemcsak én mesélek neki, ő is nekem. Ebédkor például:
- Mama, meséljek neked valamit?
- Mesélj, szívem!
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mehemed, felrúgták a tehenek!
- Hú, ez rövid mese volt, de legalább a lényeg belekerült. Csak azt nem tudom, miért rúgták fel a tehenek?
- Mert megfogta a farkát, pedig azt nem szabad! Csak nem tudta a Mehemed, feeeeelrúgták a tehenek! Szegényt...
:)
------------------------------------------------------
Másik mese:
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tengerimalacok. Rohangáltak, ettek, az egyik meg felborult. (témaváltás) Aztán jött egy nagy halacska, és megette a Korált, mert a nagyok megeszik a kicsi halakat. Szegény Némót meg elvitte a búvár. (témaváltás) Lucy néni kihúzta a medvét a vödörből (csakazértse gödör), és segített a Csigabiga (Zsigacsiga), a Mackómackó (LackóMackó), a Franklin, a Sami meg a Hófehérke (HódFehérke). És a Nagyi meggyógyult!
Rövid összefoglalónkat olvashatták három különböző történetből. :)
------------------------------------------------------
Bár az én blogomban is szerepel a sztori, de itt is rögzítem, el ne vesszen. Lili szerint a Maszkabál Tigris dala így van:
"Sárga, fekete,
sárga, fekete,
jön a dzsungel fenekereke!"
Még véletlenül sem a fenegyereke. :)
------------------------------------------------------
Ági barátnőm szokta nagyon "bátor" kisfiát úgy nevezni, hogy Sir Robin (aki látta/olvasta a Gyaloggaloppot, érti), hát a játszótéren nekem is ez jutott eszembe. Mostanában Lili mindent egyedül akar csinálni, nekem meg azért meg-megáll a szívem, mikor egyedül felmászik a hajóra, és leül a csúszdára. Aztán jön az, hogy kinyújtja a kezecskéit, és visít, hogy "Papaaaa, segíts!" :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése