O-óó, téngleg!

Mostanában Lili sokat kérdez, sokszor olyanokat is, amikről pontosan tudja, hogy nem úgy van. Megkérdezi például, hogy van-e víziló a fürdőkádban, jöhet-e szembe az utcán oroszlán, lemegyünk-e AZONNAL a Keresztmamihoz Győrbe, és hasonlók. Amikor azt felelem, hogy nem, mert ... (akármi), ő rávágja: O-óó, téngleg! (Hiába minden, a tényleg szót nem hajlandó másként mondani.)



Ma az én kimondottan szelíd kislányom váratlanul elkezdte ütögetni a lábam. Nem volt fájdalmas, de szokatlan volt tőle a durvaság. Hirtelen kiszaladt a számon a kérdés:
- Kérsz egy pofont, Nyuszikám?
- NEM! - kiáltotta olyan meggyőződéssel, mintha legalábbis tudná, milyen egy pofon.
- Akkor gyorsan fejezd ezt be, rendben?
- Rendben. - és tényleg befejezi az ütögetést. - Szerintem inkább csokit kérek, jó?

(Nekem oké, azt szívesebben adok, mint pofont. :) )

----------------------------------------------------------------------------

Reggel sétához készülődtünk. Felöltöztettem, és mondtam, hogy hozza a szandálját, jó idő van.
- Csak a gumicsizmát!
- Nem kell gumicsizma, drágám, meleg van odakint, nem esik az eső sem!
- Csak a gumicsizma kell! Az most csinos.

Ilyen az, kérem, ha a gyerek már önálló. Mit mondjak, azért könnyebb volt, amíg nem tudott beszélni... Így viszont szórakoztatóbb, nem vitás. :) Íme, a gumicsizmás királylány: