Lilinek mostanában a kedvenc meséje Franklin, a teknős. Mióta a barátainktól megkapta dvd-n a mesét, minden áldott nap meg kell néznie egyszer (nézné többször is, de azt már nem engedem, van is belőle hiszti).
A mesében van egy Varjú Vilike nevű szereplő (a mellékelt képen a k betű felett mosolyog). Vilike elvesztette a szüleit, magyarul árva gyerek, és egyszer sírva is fakad a mese során (más miatt). Érző szívű gyermekem teljesen odáig van érte. "Nagyon szeretem!"- mondogatja sokszor. Annyira a szívébe zárta, hogy még a nevét is nekiadta, és Varjú Lilikének hívja. Naponta többször megbeszéljük, hogy a varjú Vilike, és nem Lilike, ennek ellenére ma este elalvás előtt így szól hozzám a sötétben:
- Sírt is szegény.
- Kicsoda?
- Csak a Varjú Lilike.
- Édes, mondtam már sokszor, nem Lilike, hanem Vilike, V-vel.
- Ühüm... csak sírt szegény. Így. (hüppög)
- És emlékszel még, hogy miért sírt?
- Csak mert nem Lilike.
Én ugyan másként emlékszem, de a fenti válaszon jót nevettem, és befejeztem a tiltakozást. Ha Lilike akar lenni szegény Vilike, nekem oké. Annak viszont örülök, hogy a lányom szerint is jó Lilikének lenni... :D (még ha soha nem is nevezzük így őt :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése