Az ajándékok átnyújtását mindig egy őszinte "Boldog születésnapot!" mondat kíséri. Kedvenc "ajándékaim":
- koszos tornacipője
- homokozó formába töltött virágföld (az apjától csórta)
- ibolya a kertből
- fakanál
- plüss egér
- a bakancsom
- üres szatyor
- a hinta (nem vicc, odacipelte hozzám)
- a saját mobiltelefonom
- színes ceruza
- egy megkezdett guriga wc papír
- a papucsom, amit pontosan két pillanattal azelőtt húzott le a lábamról
- a maradék néhány falat ebédből/vacsorából
- megannyi képzeletbeli tárgy (pénz, kóla, sonka, csoki...)
Így aztán nálunk NonStop szülinap van lassan egy hónapja... :D
-----------------------------------------------------------------------------
Fekszünk a földön egymás mellett, egymás felé fordulva.
Mami (meghatva): Szeretlek.
Lili (vigyorogva): Igen, tudom.
-----------------------------------------------------------------------------
Miután úgy döntött, hogy ha vége a mesének, akkor az "kiműködött", újabban megtalálta a párját is az igének: ha bekapcsol a tévé/laptop/számítógép, akkor az "beműködött". :)
------------------------------------------------------------------------------
Újabban a mondatok 90%-a úgy kezdődik, hogy "csak". Például:
- Csak szeretem a csokit.
- Csak bodzát kérek!
- Csak odabújok hozzád!
- Csak pici Franklint nézek még!
- Csak idejössz hozzám?
- Csak dolgozik a Papa?
De a legnagyobb kedvencem, hogy ha neki valaki vagy valami tetszik, akkor mindig ezt kérdezi tőlem, miközben szeretettel (és képzeletben) a válla és a feje közé szorítja imádata tárgyát, mintha ölelgetné éppen:
- Ugye csak aranyos? :)
------------------------------------------------------------------------------
Ez pedig csak egy példa arra, mennyire tükröz minket a gyerek. Az apja folyton felteszi a lábát az íróasztal sarkára, ha valami videót néz a gépén. Lili ma (mi mást?) Franklint nézett, és addig helyezkedett, míg nem sikerült ez a póz:
Pedig kényelmesnek egyáltalán nem tűnik... de ha egyszer a Papa így szokta... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése