Gyermekem lefejelt, de úgy emberesen. Én jajongok, ő nagyon élvezi, jót nevet rajta.
Mikor már úgy istenigazából kiszórakozta magát dolgon, és látja, hogy már én is jobban vagyok, lelkesen megkérdezi:
- Koccintunk megint, Mamika?
----------------------------------------------------------
- Sírsz, Mamika?
- Nem, nem sírok.
- De sírsz.
- Édeske, nem sírok! Látod, nincsenek könnyek a szememben!
- Sírjál!
- De miért?
- Csak sírjál!
- Brühühühü...
- Jól van, jól van, nem lesz semmi baj! - mondja, miközben simogat és ölelget. - Ne félj, itt vagyok Veled! Jobban vagy?
- Igen, köszönöm.
- Akkor sírjál megint, megszeretgetlek!
:))))
Mindig nagy lelkesedéssel várom az új Lilidumákat, és a végén azt mondom hogy még, írj még ilyen édes, szeretetteljes, vicces, aranyos sztorikat!!! :)
VálaszTörlésIvett
Muszáj is rögtön leírnom, mikor ilyesmi történik, mert olyan sok kis apró aranyosság van, hogy félek, elfelejteném őket egy idő után. Örülök, ha másnak is örömet szerzek vele! :)
Törlés