A neveletlen gyerekem

Épp tegnap írtam róla, hogy nem nevelem a gyerekemet, csak szeretem, meg igyekszem jót mutatni neki, hogy azt tanulja meg normális alapállásnak. Néhány szösszenet az életünkből:



A konyhában pakolok, Lili a nappaliban játszik valamit. Tüsszentek egy nagyot, mire a gyerek jó hangosan kiabálva:
- Egészségedre, Mamikaaa!
- Köszönöm!
- Szíveseeen!

:)))

------------------------------------------------------------------------

Új ételt kóstolunk:
- Na, ízlik, drágám?
- Ühüm, nagyon finom.
- Kérsz még?
- Köszönöm, elég volt.
- De csak egy falatot ettél! Akkor mégsem volt finom?
- Finom volt, de elég. Inkább kérek szépen csokit most, jó?

-------------------------------------------------------------------------

Nagymamájával sétál. Nagymamája mutatni akar neki valami új helyet, ahová felmászhat, de Lilinek semmi kedve hozzá (hasonlóan bátor és kalandvágyó, mint az anyja). Nagymama viszont még nálunk is makacsabb, és csakazértis meg akarja tanítani a gyereknek az új mászás mikéntjét. A gyerek egy ideig tűri, aztán könnyes szemekkel, az összes udvariassági formulát bevetve azt mondja:
- Én nem szeretnék ide felmenni. Légy szíves kérem szépen menjünk innen EL!

-------------------------------------------------------------------------

Este fürdés előtt látom, hogy a dominók a szőnyegen szétterítve fekszenek. Bár általában én pakolok el helyette, most épp a tiszta ruhákat kell a szekrénybe tennem, ezért megkérem:
- Kislányom, pakold össze a dominókat, légy szíves! -  mondom, és egy pillanatig sem hiszem, hogy vita nélkül megúszom a kérést, mert Lili vitában nagymester.
- Jó. - mondja ő, és azonnal nekilát. Mire én bepakoltam a ruhákat, ő is bepakolta a dominókat mind egy szálig. Nagyon büszke voltam rá. :)

-------------------------------------------------------------------------

És még valami, ami ugyan nem a nevelésről szól, de nagyon jellemző Lilire. Fájt a fejem a múlt héten, amolyan kiadós kis migrén volt. Délután 4 körül kezdődött, akkor be is vettem egy Quarelint, de semmit nem használt. Este 10 körül, mikor Lili alváshoz készülődött, mondom neki:
- Kislányom, a Mama most nagyon rosszul van, fáj a fejem. Muszáj lenne aludnom egy jót, hogy reggel jól legyek. Tedd meg nekem, kérlek, hogy nem kelsz fel éjjel, hanem itt a helyeden végigalszod az éjszakát, rendben?
- Meggyógyítsalak?
- Igen, köszönöm. - mondom meglepve, mert ugye ezt nem kértem.
- Jó. - mondja, és a pici kezeit a fejemre teszi. Koncentrál, majd kb. egy centi távolságról körbe simogatja a fejem úgy, hogy nem ér hozzám.
- Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy!
- Szívesen.
- És akkor megbeszéltük? Itt alszol az ágyadban egész éjjel?
- Jó, igen.

Elbúcsúzunk, kimegyek a szobából. Öt perc múlva nyoma sincs a migrénnek, a gyerek pedig reggel a saját ágyában ébred, mert megígérte. Hát nem egy rendes gyerek? :)