Sosem értem, miért értelmetlen dolgokon kell a gyerekeknek lázadni, fel is bosszantott, úgyhogy magára hagytam a nagyjelenetével. Lementem, elkezdtem készülődni, jön utánam bőgve, ordítva, hogy várjam meg.
- Befejezted végre ezt az értelmetlen hisztit? - kérdezem dühösen.
- Igen. - hüppögi. - Bocsi Anya, azt hiszem, kicsit túlreagáltam a dolgot!
Anyának meg elszáll a dühe rögtön, térdre esik, és összecsókolja ezt a kis hisztis majmocskát. :)))
-----------------------------------------------
Hintaágyban üldögélünk, katicákról énekelgetünk, amikor hirtelen így szól:
- Szerintem ez nem katica!
- Hanem mi?
- Úgy hívják, hogy luvancs bogárka!
- Luvancs? Az meg mit jelent?
- Pont azt, mint a katica, csak jobb kimondani!
:D
-----------------------------------------------
Az én lányom mindig AKAR. A "szeretnék" szó ritkán, leginkább véletlenül csúszik ki a száján. Nagyi meséli neki, hogy régen azt mondták a gyerekeknek, ha akarommal mondták a mondatot, hogy "Akarom bácsi meghalt, szeretem néni megjött." Azóta ezt szajkózza a gyerek, bár elég érdekes tolmácsolásban:
- Akaró bácsi meghalt, szerető néni megjött!
Azért így kicsit más... ráadásul ugyanúgy akar mindent, és lehetőleg azonnal. Nem is tudom, kire hasonlít... :D
-----------------------------------------------
Fáradt voltam nagyon, és nyaggatott épp valami akarással. Mondom neki:
- Jaj, kislányom, ne akarjál folyton!
- De nekem muszáj akarni, Mami! Különben téged elvisz a rendőr bácsi!
Szóval csak engem óv. Rendes gyerek. :)
-----------------------------------------------
És olyan nagylány már, hogy képeket csinál magáról az iPhone-ommal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése