2013. október 13., vasárnap

Fél szavakból is

Nem mondom, néha nehéz teher szembesülni azzal, hogy a gyerek teljesen ugyanolyan, mint én, de vannak előnye is: például fél szavakból is megértjük egymást.
Mostanában sokat néztük a Karácsony Artúr című mesét. A történet szerint egyetlen kislány kimarad az ajándékosztásból, és a Télapó ügyetlen kisebbik fia, a semmire se jó Artúr megpróbálja mégis eljuttatni hozzá időben az ajándékot. A kislányt Gwennek hívják, de sokszor emlegetik az azonosító kódján, ami a 47785BXK. Egyik nap mondom Lilinek:
- Na gyere, Te négy-hét-hét-nyolc-öt-bé-iksz-ká gyerek, készen van az ebéd!
Mire a lányom felháborodik:
- De Mamaaaa! Engem nem hagyott ki a Télapó!

Imádom, hogy azonnal veszi a lapot! :)

--------------------------------------------------

Hazaérünk bringázásból, lóg rajta a gatya, rászólok:
- Édeske, a nadrágot nem kell levenni, csak a csizmát, kabátot, sapkát, sálat...
- De Mamaaaa! Nem akartam levenni a gatyát, csak ebben a nagy biciklista gyorsításban lecsúszott valahogy rólam!

:D

--------------------------------------------------

- Mama, a Papa mindig a Te férjed volt? Úgy született?
- Nem, csak felnőtt korunkban találkoztunk.
- És hol lakott a Papa, amíg Te nem szoktál rá?

:D

--------------------------------------------------

Nagyi száján kiszaladt a hasonlat valamire, hogy "pofára esett, mint a vajas kenyér".  Lili nem reagált rá, de tíz perc múlva nevetve azt mondja nekem:
- Képzeld, Mama, az meg úgy leesett, mint egy vajas szendvics az arcára!

:)))

--------------------------------------------------

- Anya! Új verset tanultunk az oviban!
- Miről szól?
- A Dióvér bácsiról!
- DióBÉL bácsi lesz az, drágám!
- Nem, ez DióVÉR!
Nagyon nevetünk rajta, és közben nyúlok a papírért, hogy lejegyzeteljem ezt a jó kis nevet:
- Ezt felírom! - mondom, mire Lili azonnal rávágja:
- Én meg nem bírom!

Az nem derült ki, hogy mit. :)

--------------------------------------------------

Lili megkérdezi Nagyit:
- Mi lesz a vacsora?
- Lencsefőzelék és virsli. - válaszolja Nagyi készségesen.
- Úgy csinálsz, mintha tudnád...

:D

--------------------------------------------------

X-faktor eredményhirdetését nézzük a gyerekemmel. Ahogy Lilu bemondja, hogy ki az, aki továbbjutott, mindig nagy vigyorgás, ölelkezés van. A lányom nem nagyon érti, mi történik.
- Mama, ezek meg minek örülnek?
- Annak, hogy bent maradtak a versenyben, és jövő héten újra énekelhetnek.
- És ezért ölelkeznek?
- Igen, örömükben.
- Plusz én még mindjárt el is ájulok tőlük! Így! Ooooááá... - mondja, és végigvágja magát a kanapén. Aztán hirtelen felugrik, és érdeklődve néz a tévére: - És vajon kinek a nevét üvöltik legközelebb? 

Találó, mert tényleg üvöltve jelentik be a továbbjutókat mindig. :)

--------------------------------------------------

Újabban folyton énekel és szaval, sőt, néha a verseket is énekli inkább. És persze előtte mindig utasításba adja, hogy "Mama! Videózd le, amit most csinálok!". Elképzelésem sincs, honnan örökölte ezt a magamutogatást a gyerek... :D :D :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése