- Képzeld, van egy olyan ország, ahol királynő uralkodik, és most született meg a legfiatalabb trónörökös a családban! Ha felnő, ő lehet a király majd!
- Kisfiú vagy kislány?
- Kisfiú.
- És hogy hívják?
- Nem tudom, még nem jelentették be.
- Szerintem legyen Ferkó.
- Ferkó?? Miért pont az?
- Mert pont az jutott először eszembe!
:D
--------------------------------------------------------
Szedem a málnát a kertben, egyszer csak megjelenik mellettem:
- Segíthetek Neked, Mami?
- Segíthetsz, gyere, tartsd nekem a tálat!
- Rendben! Azért jöttem segíteni Neked, mert úgy éreztem, nagy szükséged lenne rám!
:D
--------------------------------------------------------
- Nézd, Mama! Az a kisfiú a tévében egyedül süt valami süteményt! - mondja egy reklám láttán.
- Egyedül? Az nem biztonságos! A sütéshez, főzéshez mindig kell egy felnőtt is!
- Igen, de van közöttük egy felnőtt kislány!
- Tényleg?
- Igen, egy olyan felnőtt lány, mint én!
- Te már felnőtt lány vagy?
- Persze! Különben nem segíthetnék Neked olyan sokat a konyhában!
Az én édes, felnőtt háromévesem! :D
--------------------------------------------------------
- Na, Papi azt mondta, zárjam be az ajtót, de elvitte a kulcsot! - dohogok magamban.
- Ez a Papi milyen csibész! - csattan fel a gyerekem. - Komolyan mondom, ilyen csibész papát én még nem láttam!
Biztos azért lett ő is ilyen csibész... :)
--------------------------------------------------------
Hallom, hogy a szobájában mérgelődik valami miatt.
- Mi a baj, szívem? - kiáltok át neki.
- Ez a francos szél! - kezdi, aztán átjön hozzám, és ott morog tovább csípőre tett kézzel. - Ez a szél kár okoz nekem!
- Kárt okoz?
- Igen! Gyere csak a szobámba, és nézd meg, mekkora kupit csinált! Fújja a papírokat szerte a szobában! Hát micsoda dolog ez?
Nem szép. Ejnye, huzat! :D
--------------------------------------------------------
Tegnap délben kimentünk kiteríteni néhány ruhát a kertbe. Iszonyúan tűzött a nap, alig vártam, hogy bemenjünk, de mikor indultam befelé, Lili megmakacsolta magát:
- Nem megyek be! Kint kell maradnunk!
- Miért kéne, édes? Szénné égünk itt a napon! Majd délután kijövünk, most induljunk befelé.
- Nem! Ha egyszer azt mondtam, akkor azt mondtam! Maradunk!
- Maradj! - mondtam nyugodtan, és elindultam befelé. Toporzékolt dühében, amiért nem fogadok szót, és mikor már nem volt más ötlete, kiabálni kezdett utánam:
- Ha nem jössz vissza AZONNAL, én akkorát kiabálok, mint az ég!
Hozzáteszem, ezt tőlem tanulta sajnos, bár én azt szoktam mondani, hogy akkorát ordítok, hogy leszakad az ég, de a lényeg érthető volt, ő is kétségbe volt esve a szófogadatlanságtól, ahogy én is kétségbe esem néha... :)
--------------------------------------------------------
Az apja kínálgatja neki a gyümölcsös fagyikat, de Lili felháborodva utasítja el:
- Papaaaa! Nem tudod, hogy én nem eszem ilyeneket? Én csak a csokis fagyit szeretem! Mi vagyunk a Mamával a csokis csajok!
Még az ízlése (és a finnyássága) is olyan, mint az enyém. :) És egyébként így néz ki egy csokifagyi után:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése