2013. június 11., kedd

Mint az állat

Van úgy, hogy az ember épp elolvadna a gyönyörűségtől, amikor egy péklapát landol a képén.
A minap kislányom édesen simogatja az arcomat, amíg én a tornacipőjét kötöm be, és a világ legtündéribb mosolyával átszellemülten közli:
- Mamikám! Te olyan cuki vagy!
Épp tócsává olvadok, amikor így folytatja kedvesen:
- Olyan cuki vagy, mint... egy állat!

Remélem, kismacskára gondolt, nem mondjuk egy poloskára. :D

---------------------------------------------------------

- Megetted a vacsorádat, édesem?
- Igen, Mamikám, zamatosan megettem a kakaós csigát! Finom volt!

:D

---------------------------------------------------------

Anyukámmal trécseltem telefonon, és közben játszottam a számítógépemen is. Igen, én ilyen multifunkcionális vagyok, simán figyelek öt helyre is, kettő abszolút belefér. :) Megjelenik Lili, és döbbenten kérdezi tőlem:
- Mama! Te mit csinálsz?
- Telefonálok.
- Azt tudom!! De az egyik kezedben telefon van, a másikban meg egér? Hát ez marha vicces! Ügyes vagy!

:D

---------------------------------------------------------

Volt köztünk egy kis konfliktus, és mivel pontosan tudta, hogy most nekem volt igazam, megkérdezte:
- Menjek a sarokba?
De ez csak költői kérdés volt, mert már ment is magától. Ilyenkor mindig az van, hogy addig kell ott állni, míg szólok, hogy vége a büntinek (max. 5 perc, ha nagyon mérges vagyok), és akkor megbeszéljük, hogy miért nem szabad azt csinálni, amiért sarokba kellett állni, és jönnek a soha többé ígéretek is, aztán kibékülünk, ölelés, puszi, megy tovább az élet. Egy ilyen kör után úgy tíz perccel bejön a szobámba, egyik lábáról a másikra áll, zavarban van, látom.
- Mi az, édesem, mit szeretnél?
- Én csak azt szeretném kérdezni, hogy az a gyerek, akinek az anyukája megbocsát, az nézhet mesét?

Nézhetett. :))

---------------------------------------------------------

Őrületes hasonlatai vannak:
- Olyan hatalmas, mintha nem is tudnám elhinni.

:)

---------------------------------------------------------

Szerencsére az én gyerekem nem láthatta már azt az idióta reklámot, hogy köhögéskor azt kell mondani, hogy robitusziiiin, ezért fordulhatott elő az imént, amikor köhögtem egyet, a másik szobából átkiabált:
- Egészkuccogásodra, Mama!

:D

---------------------------------------------------------

Ha mesét néz, teljesen együtt él a történettel. Olyan tipikus gyerek, aki kiabál a jónak, hogy vigyázzon, mert jön a háta mögött a rossz. Egyik nap kint napoztam a teraszon, Papa a dolgozószobában, Lili a szobájában mesét nézett. Hangosan nevettem odakint, ahogy a gyerek kiabálásából mindig tudtam, mi történik éppen. A kedvencem ez volt:
- Áááááááááááá! (sikít) Marina! Vigyázz! Ne félj, majd én megvédelek! Lekardozom a kendőmmel azt a franc madarat! Ne félj, Marina! Megvédelek!

Az már csak hab a tortán, hogy nem tudom lebeszélni arról, hogy aki karddal harcol, az nem karcol. Szerinte igen. :D

---------------------------------------------------------

Azt minden anya tudja, hogy eljön a nap, amikor a lánya lenyúlja majd a ruháit. Arra azonban kevesen számítanak, hogy ez a nap még az óvodába kerülés előtt elérkezik. Egyelőre még csak a kalapomat lopja, de látom már, mi vár rám... :D (Viszont szerintem jól áll neki nagyon, úgyhogy kap saját kalapot, mi leszünk a kalapos lányok.)





4 megjegyzés:

  1. Igazán nem akarok reklamálni... nagyon ... de tessék szíves lenni a naptárra nézni, mindjárt egy hónapja nem dumált nekünk a Kisasszony. Hiányzik:)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jogos, jogos. Csak előbb nálunk voltak nyaralók, aztán mi mentünk nyaralni, meg összejöttek kicsit a dolgok, de hamarosan kapom magam, és megpróbálok összegyűjteni néhányat a sok elfeledett csodából, ami a lányom száján kijött mostanában! :)

      Törlés