2013. április 23., kedd

A megbocsátásról

Tegnap este fürdésre készülődtünk. Lilinek kellett eldönteni, hogy vagy zuhanyozunk és még nézhet egy mesét, vagy pancsizik hosszan, de utána már nincs mese. Persze a mesét választotta zuhannyal, így gyorsan vetkőztetni kezdtem, hogy mielőbb végezzünk.
Ahogy a pólóját húztam le a fejéről, az orrocskája picit beleakadt a póló nyakába, majd a homlokán is elakadt egyszer (utálom ezt a pólót, túl szűk a nyaka). Feljajdult:
- Jaaaaj! Mamaaaa! Az orrom és a homlokom is fáj most!
- Sajnálom, édes.
- Nem azt kell mondani, hogy sajnálom, hanem azt, hogy bocsánatot kérek!
- Rendben, akkor bocsánatot kérek! - mondom nevetve. Ahogy mellette térdelek, megfogja az arcom két kézzel, és végtelen gyengédséggel azt mondja:
- Jól van, megbocsátok, Te édesmacska! Semmi baj!

:D

------------------------------------------------------

Nálunk ugye örökös vita van reggel arról, hogy mikor kéne felöltözni. Szerintem azonnal, szerinte estig is oké a pizsama. Vasárnap reggel könnyen rá tudtam venni az öltözésre, mert csupa pisi lett a ruhája, szóval egyértelmű volt, hogy öltözünk. Egy óra múlva megyek be a szobájába, épp vadul fenekeli a Celesztína nevű kiselefántot.
- Hát mit vétett az a szerencsétlen, hogy így elfenekeled? - kérdem tőle meglepve (sosem láttam még olyat, hogy verné a babáit).
- Nem akart felöltözni, pedig reggel van, és most aztán már eleget könyörögtem!
- És ezentúl én is verjelek el, ha nem öltözöl fel reggel?
- Dehogy! Én nem vagyok elefánt!

:))))

------------------------------------------------------

Szerintem a pitypang nagyon szép virág, amíg sárga. Fehéren viszont ki nem állhatom, főleg, mert miután jön egy szélroham, háromszor annyi pitypang lesz az udvaron. Így aztán délután kimentem, hogy a sok sárga pitypangnak még az előtt vessek véget, mielőtt fehér lenne. Lili lelkesen segített, rohangált az udvaron, hogy "itt is van még pitypang, itt is van!". Aztán ahogy az lenni szokott, hamar elunta a dolgot, és megkérdezte:
- Mama, szedhetek én inkább füvet?
- Persze. De minek Neked fű?
- Jaj, Annnyaaaa! Nem nekem kell! A tehénnek.
- Milyen tehénnek?
- Hát a miénknek!
- Van tehenünk?
- Hamarosan lesz! És szeretne egy kis füvet enni. Attól finom tejci lesz a tőgyében, mi meg megisszuk onnan!
- Na, azért nem egyenesen a tőgyéből isszuk, nem vagyunk mi bocik! Előbb meg kell fejni. De ki fogja megfejni a tehenet?
- Hát én! Nagyon ügyesen fejek!
- Tényleg? Hányszor próbáltad eddig?
- Egyszer sem, de szerintem tudok.
- Oké. De azt tudod, hogy a tehén le tudja harapni egyedül is a füvet? Nem kell szedni neki!
- Inkább segítek, nehogy elfáradjon! Úgy nem lesz olyan finom a tejcije!

Nem tudom, mikor lett ilyen szakértő tej ügyben, de még este is újra kiment a nemlétező tehenünknek füvet szedni. Nagyon komolyan veszi... :)

------------------------------------------------------

Séta közben mutatok neki egy szép kis fehér virágot.
- Nem tudom, mi lehet a neve, de nagyon kedves kis virág, ugye?
- Igen, nagyon szép! De tudod mit? Nevezzük úgy, hogy Hárnika!
- Hárnika? És az mit jelent?
- Azt jelenti, hogy szép! A kisfiamat is így hívták, csak már meghalt régen, de ő is nagyon szép volt, és azt gondoltam, hogy akkor nevezzük ezt a virágot is Hárnikának, rendben?
- Rendben...

Néha szóhoz sem jutok a magyarázataitól...
 
------------------------------------------------------

Találtam egy katicát, és a markomba rejtettem. Mondom Lilinek:
- Tudod, mi van a kezemben?
- Ühüm!
- Na tessék, ha tudod, akkor mondd meg!
- Mondjad inkább Te!
- Egy katica! - mutatom neki.
- Igen, ez egy katica! Látod, hogy tudtam, mi van a kezedben?

:D

------------------------------------------------------

Mostanában állandóan énekel. Néha felfedezhető néhány sor erejéig benne egy-egy gyermekdal, de alapvetően a saját, kitalált nyelvén énekel. Nonstop. És van, amikor még jelmezt is húz hozzá:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése