Okay, hello, good eye!

Van Lilinek egy fából készült, kerekes macskája. Madzagon tudja húzni maga után, nagyon szereti. Néha felkerekednek, és sétálni indulnak a házban. Megmutat neki ezt-azt, beszélgetnek, mesél a macskának mindenfélét, míg az ártatlan jószág gördül utána szabálytalan kerekein.
Ma reggel a macska pórázát a fiókos szekrényhez kötve találtam.
- Hát ez a cicó mit csinál itt? - kérdem Lilitől.
- Én kötöttem oda, nehogy elszökjön az éjjel. El is döntöttem az oldalára, hogy felborulva aludjon, mint az emberek.

:)


-------------------------------------------------------------

- Mama, nemsokára nekem is születik majd kisbabám?
- Az még kicsit odébb lesz. Majd ha nagy leszel.
- De Mama! Azt mondtad, hogy már nagylány vagyok, mert három éves lettem!

Vigyáznom kell, mit beszélek... :)

-------------------------------------------------------------

Ma szörnyű fejfájás gyötör már reggel óta, nyűgös nap van. Ülünk a nappaliban, és Csizmás Kandúrt nézünk az HBO-n. Épp egy izgalmas rész pörög, amikor én a kezembe temetem a homlokom, mert úgy érzem, mindjárt szétesik a fejem. Lili azonnal hozzám ugrik:
- Ne félj, kicsim, itt vagyok! Nem lesz semmi baj, mindjárt vége a félelmetes résznek, de ne félj, nem vagy egyedül! Én itt vagyok veled!
- Köszönöm, tündér vagy! - mondom mosolyogva, mire hozzám bújik.
- Na, ugye így már jobb! Látod, nem is lett semmi baj a mesében! Most mennem kell játszani, de ne aggódj, már nem lesz semmi félelmetes!

Minimami. :)

-------------------------------------------------------------

Vacsora után csípőre vágja a kezét, és összehúzza a szemöldökét morcosan. Szerencsére a szája és a szeme azért mosolyog, miközben megfenyeget: 
- Mama! Ha nem hozol nekem csokit, én megharapom a füledet!

Ezzel szoktam én is fenyegetni. Gyorsan tanul. :)

-------------------------------------------------------------

"Okay!" - hallom tőle napjában százszor. Nem azt válaszolja, hogy rendben, vagy oké, hanem szép amerikai akcentussal mondja az okay-t. Nagyon cuki, ahogy az is, mikor nem magyaros hellót mond, hanem olyan természetes angolsággal jön belőle a "hello", mintha külföldön élt volna sokáig. Nemrég kicsit megijesztett, mikor a szobájában azt kiabálta, hogy "takjú, takjú", mert azt hittem, egy félreértett káromkodást hallok, de szerencsére csak az angol köszönömöt próbálgatta. Most épp a "good bye" köszönéssel próbálkozik, de egyelőre "jó szemet" kíván (gudáj, vagyis good eye). :) Sebaj, annyit már mindenesetre látok, hogy ha esetleg angol nyelvterületre költözünk, Lili hamar bele fog jönni az angolba, semmi ellenállás nincs benne szerencsére. :)