Papa és Mama az asztalnál puzzle-t rak, Lili a szőnyegen játszik a legófigurákkal. Egyszer csak egy furcsa közlést hallok:
- Értsd meg, Fernando! Nem vagy a lányunk! És a fiúnk se!
Elképzelésem sincs, honnan szed ilyeneket, de nagyon röhögtem. :D
-----------------------------------------------------
Este dolgozom, Lili beront a szobába:
- Jó napot kívánok! Kedves hölgyem! Teadélutánra készülünk az én Celesztinámmal, és azt szeretném megtudni, hogy nem tudja, hol találjuk a 47. teázóhelyet?
- Ki az ajtón, le a lépcsőn, szemben lesz egy nagy szőnyeg, az kiváló teázó hírében áll.
- Köszönöm a kedvességét! A viszont látásra!
- Viszont látásra!
Öt perc múlva:
- Kopp-kopp! Jó napot kívánok! Képzelje, drága hölgyem, megtaláltuk a teázót! Pompás hely, meg is ebédeltünk ott! Most uszodát keresünk. Meg tudná mondani, merre találjuk a 4-es uszodát?
- Ki az ajtón, forduljon balra, majd rögtön jobbra. Van ott egy remek uszoda, ha gondolja, szívesen meg is fürdetem kegyedet, úgyis beesteledett már.
Gyerek agya kattog, aztán kivágja magát:
- Köszönöm, nem szükséges! Úgy rémlik, itt jobbra is van egy uszoda, az pont megfelel! Viszlát!
Nem hagyja magát csőbe húzni... :D
-----------------------------------------------------
Vannak azért érdekes eszmefuttatásai:
- Mama! Láttál már olyan macskát, amelyiknek nem volt farka?
- Nem.
- Azoknak a macskáknak, amelyiknek nincs farka, annak van haja, de egyébként meg kopasz.
- Juj, az elég fura lehet.
- Igen, de azok úgy járnak, mint az emberek, és beszélni is tudnak. És télen, amikor hideg van, akkor bemennek a házukba, és tüzet kell gyújtaniuk, hogy meg ne fázzanak. Melegen tartják magukat egész télen, mert kopaszok. Én is ismertem egy ilyen macskát.
- És hogy hívták?
- Mama! Nem lehet elnevezni az ilyen fajta macskákat, mert akkor belehalnak! Tilos! Viszont arra gondoltam, hogy vehetnénk egy macskát, aminek leborotváljuk a szőrét kopaszra. Lenne kedved hozzá?
- Nem, egyáltalán nem! Miért borotválnánk szegény macskát kopaszra? - kérdem megdöbbenve.
- Hát azért, mert akkor nem lenne szőre, és nem tüsszögnél tőle, és lehetne cicád megint!
A kis cukor! Mindenre gondol! :)))
-----------------------------------------------------
Előfordul, hogy még én sem értem a kijelentéseit:
- Mama! Ennek a kakaónak keskeny a színe, a másiknak meg alacsony! De azért hasonlítanak!
Aha, akkor jó... :D
-----------------------------------------------------
Nagyival játszanak, benézek a szobába, és látom, ahogy Lili épp fellép a világot jelentő deszkákra, vagyis a sámli tetejére. Nagyi felkonferálja:
- Fogadják szeretettel Bakó Lili Anna művésznőt, aki saját szerzeményét adja elő!
Gyermekem meghajol, majd eszeveszett dalolásba kezd (Nagyi furulyán füttyögve kíséri):
- Hajnalok hajnalán
kiköltöttük a tojást
a tojást, a tojást
kiköltöttük a tojást.
Megettük melegen
és az volt a lefinomabb
pulykacsinááááált!
Meghajol komoly képpel, aztán állati jót vihog rajta, hogy milyen vicces dalt talál ki. :D
-----------------------------------------------------
- Nem az apukája, hanem a mestere. - mondom neki, mikor beérek a szobába.
- De ha nem az apukája, akkor miért nevelte fel?
- Biztos nem volt ennek a tigrisnek papája, és úgy gondolta a mester, hogy felneveli. Csak akkor még nem tudta, hogy felnőttként ilyen gonosz tigris válik belőle.
- De ez a tigris mitől gonosz?
- Nem pontosan tudom, drágám.
- Biztos attól, hogy ez egy állványtigris.
- Állvány?
- Igen. Az állványtigrisek általában(!) nagyon gonoszak, bármire képesek sajnos. Vigyázni kell velük.
Megpuszilgatom, és a fülébe súgom:
- Ez így nagyon cuki, de ugye tudod, hogy nincs olyan, hogy állványtigris.
- Nincs?
- Nincs.
- Akkor most találtam ki?
- Igen.
- Azta, miket tudok!
:D :D :D Mondjuk a pöttyeit elnézve nem is tigris, de ez már tényleg részletkérdés... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése