Most számolunk

Lilivel mostanában mindent megszámolunk. Az összeadás is kezd alakulni, a kivonással még néha gondok vannak, de nem esem kétségbe, hiszen még nincs 4 éves sem. Viszont megint ráébresztett arra, hogy a felnőttek egyáltalán nem következetesek bizonyos dolgokban.

Számolunk együtt először húszig, aztán harmincig, negyvenig, és látom, hogy még folytatná. A kerek számoknál mindig elakadunk kicsit, de amint elárulom, hogy az ötven, hatvan, hetven, nyolcvan következik, mindig szépen tudja folytatni, hogy nyolcvanegy, nyolcvankettő. Igen ám, de akkor elértünk a százig:
- Kilencvenhét, kilencvennyolc, kilencvenkilenc... - mondjuk együtt, majd hozzáteszem: - Száz!
És akkor a gyerek logikusan folytatja:
- Százvanegy, százvankettő...

Teljesen igaza van! :D

---------------------------------------------------------

- Mindjárt megzabállak, de édes kutya! - gügyögi nekem szerelmesen.
- Nem, kutya biztos nem vagyok.
- Maci?
- Nem, az sem.
- Macska?
- Na jó, azt vállalom.
- A macska rendben van?
- Igen, azt szeretem.
- Csak a szőrére vagy vegetáriánus?

Izé... allergiás, de mindegy. :D

---------------------------------------------------------

Sokszor előfordul, hogy amikor éjjel álmában felkiabál, valami érthetetlen és teljesen idegen hangzású nyelven beszél. Fogalmam sincs, miről, de látszik rajta, hogy izgatott, vagy fél, esetleg épp jókedvű valamiért. Kérdezek tőle, de ő ezen a furcsa nyelven válaszol csak, amitől persze nem leszek okosabb, hogy mit álmodik éppen. A minap korán keltünk nagyon, mert a betegsége után még kellett egy kontroll vizeletmintát vinnem reggel a laborba, ezért aztán délután gyakorlatilag beájult Micimackóra, és ott durmolt a babzsákfotelben, amikor bementem hozzá. Ébresztgetem, simogatom, de nagyon zaklatottan ébred, megint ezen a fura nyelven hadovál.
- Rosszat álmodtál, drágám? - kérdezem.
Nem válaszol, csak bólint.
- El tudod mondani, hogy mit?
Csak a fejét rázza, hogy nem. Az ölembe veszem, ringatom, őt láthatóan fogva tartja az álom, vissza-visszabicsaklik a feje. Az az érzésem támad, hogy egyszerűen nem tud felébredni, hiába próbálkozik. És akkor felteszem a kérdést, amire biztosan tudom, hogy magához fog térni:
- Kérsz egy túrórudit, édesem?
Gyerek szeme kipattan, felugrik, és már veszi is a papucsát. Fogja a kezem, és húz le a lépcsőn, miközben nekem szegezi a jogos kérdést:
- Mamikám! Hát persze, hogy kérek! Miért nem ezzel kezdted?

Majd legközelebb... :D

---------------------------------------------------------


Bár előfordul, hogy megbántja valaki az óvodában, de azért szerencsére még nem sikerült nagyon belerongyolniuk az önbizalmába. Vannak reggelek, mikor kimondottan szereti magát. A héten is volt ilyen reggel. Én rohangálok, mint az őrült, hogy elkészítsem az indulásra, ő pedig békésen ül a szobájában, mint egy jókislány. Mikor berontok, és megkérdem, miért nem jön már öltözni, döbbenten néz rám:
- Azt reméltem, lefényképezed, milyen csinos vagyok ma!

:)))

---------------------------------------------------------

Velem csodákat tesz az alvás, ezt már régen tudom, viszont negyed annyit alszom kb., mint amennyire szükségem lenne (például most is éjjel 1 óra, én meg itt ülök...). Tegnap reggel durván elaludtunk, mert Lili köhögött éjjel, és reggel is túl korán ébredt a köhögéssel, ezért odavettük közénk a nagy ágyba, és hárman összebújva úgy beájultunk, mint akiket lecsaptak. 10kor ébredtem, és örömmel láttam, hogy kisimult a fejem, jól áll a hajam, valahogy úgy "egyben" vagyok. Mire kijöttem a fürdőből, a többiek is felébredtek. Ahogy öltöztem a gardróbban, Lili felült az ágyban, és olyan ámulattal nézett rám, mintha valami különlegességet látna:
- Mama! Csodaszép vagy ebben a szoknyában!
- Köszönöm, drágám! Tetszik Neked?
- Nagyon! Ó, Mamikám! Szerintem a legszebb Mami vagy a világon!

És ekkor - ha még nem lett volna jó a reggelem - bearanyozta a napomat ez a kis hízelkedő macskagyerek. :D

---------------------------------------------------------

Kicsit túlvásároltuk magunkat kenyérből, ezért egyik nap úgy döntöttem, hogy nem főzök, hanem melegszendvicset eszünk ebédre. Lili nagyon örült a dolognak, és megjegyezte:
- Ó! Hiszen én éppen melegszendvicsre vágytam! Mama, Te egy zseni vagy!

:D

---------------------------------------------------------

Gyerekem énekel:
- Parányi ökörszem kuporog az ágon, vidáman csipogja, süt még nap anyádon!

:))))))))))