Mozdulat

Ma eltérek egy kicsit a hagyománytól, és nemcsak Lili dumáit osztom meg Veletek, hanem egy mozdulatot, amitől összefacsarodott kicsit a szívem. Lili leszokóban van a cumiról. Engem az nem nagyon zavar, hogy este cumival alszik el, az viszont kiverte nálam a biztosítékot, hogy gyakorlatilag csak addig nem volt a szájában cumi, amikor evett (bár néha még akkor is). Nem lehetett érteni, mit mond, mert cumin keresztül beszélt, énekelt, szavalt. Szóval lépnem kellett, és letiltottam a nappali cumizásról, csak éjjel cumizhat (illetve ha nagyon odavan már, akkor öt percet néha napközben is szabad). A gyerek ezt két nap alatt megszokta, és minden hiszti nélkül leteszi reggel az ágyába a cumit, és tudja, hogy este találkoznak.



A vicc az, hogy ugyan cumival alszik el, de sokszor alvás közben kiköpi (vagy kiejti a szájából), de ha kicsit felébred, akkor megkeresi, és visszanyomja. Tegnap éjjel, amikor mentem lefeküdni, láttam, hogy nincs a szájában a cumi, édesen alszik. Pár perc múlva hirtelen felugrott, és valami teljesen ismeretlen nyelven magyarázott hosszan, aztán visszafeküdt a párnára, és aludt tovább. És ekkor jött a mozdulat, ami miatt majdnem összepusziltam az alvó gyereket: alvás közben odanyúlt a levegőbe a képzelt cumijáért, két ujjal (nagyon úrinősen) megfogta a levegőt, a szájába illesztette, és elkezdett cumi nélkül cumizni. Az a mozdulat annyira szíven ütött, mert láthatóan hiányzott neki a cumi, viszont annyira aludt, hogy észre sem vette, hogy nem igazi cumit vett a szájába, csak egy álombélit. Tündéri volt. :) Na, de most jöjjenek a Lilidumák, elvégre azért vagyunk itt. :)

-----------------------------------------------------------------

Tegnap szülői értekezleten voltam. Ica néni, az óvónő meséli, hogy Lili délelőtt odament hozzá, és azt mondta:
- Holnap már nem találkozunk, Ica néni!
- Miért nem?
- Mert holnapra felnövök, és sajnos többé nem jövök óvodába!

Ma reggel tényleg fel volt háborodva, hogy ő már szólt, hogy mától nem jár oviba, hogy képzelem, hogy mégis elviszem... :D

-----------------------------------------------------------------

- Gyere ki a szekrényemből, drágám! - szólok rá. Újabban ez a kedvenc búvóhelye. Vigyorogva bukkan elő:
- De honnan tudtad, hogy ott van Lilike?
- Mindent tudok Lilikéről, én hoztam a világra.
- És más gyerekeket a saját mamájuk hozott a világra?
- Pontosan így van, igen.
- Kivéve a fiúkat, mert őket a papájuk hozta a világra!*

Ööööö,,, azért ez nem ilyen egyszerű. :D

-----------------------------------------------------------------

- Kislányom, gyere fogat mosni! - mondom harmadszor.
- Még nem lehet!
- És miért nem?
- Mert még nem találtam meg a könyvben azt az ijesztő teremtményt, amit keresek!

Ijesztő teremtmények képe nélkül sose moss fogat! :D

-----------------------------------------------------------------

Meglátja ezt a képet:

majd felkiált:
- Nézd, Mama! Milyen szomorú kis lény! Talán egy denevér az?

Talán. :D


-----------------------------------------------------------------

- Mama! Az állataim nagyon fáznak! Azt hiszem, ideje gyapjúsálat adnom rájuk! - kiált fel hirtelen játék közben, majd bemutatja a gyapjúsálas kollekciót:

Aztán persze ő is kamera elé akar állni:

-----------------------------------------------------------------

Nézeget egy vitorláshalat, aminek eltakarja a tetejét, és felkiált:
- Nézd csak, Mama! Ez most egy árbócatlan hal! 

:D

-----------------------------------------------------------------

Hetente legalább 3-4 estén óriási cirkuszt csinál a fürdésből. Ilyenkor kijelenti, hogy soha többé nem hajlandó fürdeni, mi pedig az apjával kijelentjük, hogy mégis fog. Múlt héten az apja küzdött vele a fürdőszobában, amíg én szedtem össze a fürdőköpenyt, fürdőlepedőt. A gyerek már meghámozva áll a kádban, és zokogva üvölti:
- De én azt hittem, hogy a fürdés nem kötelező, hanem választható!

:D :D :D 




* Itt kell megjegyeznem, hogy nem ő az első a családban, aki erre a következtetésre jutott. Amikor kicsik voltunk a tesómmal, egyszer arról beszélgettünk, hogy ő azt szeretné, ha fia születne majd. Nekem egy kicsit máshol is járt az eszem, és csak felületesen figyeltem, de kibukott belőlem:
- Ne hülyéskedj! Nőnek nem lehet fia!
Szóval úgy tűnik, örökletes a dolog... :D